Tavaszi eső

Itt a tavasz. Véget ért a március. Szinte észrevétlenül telt el ez a három hónap az évből.

A természet közben csendben újjászületik: a fák virágba borulnak, az eső lágyan hull, friss, tiszta illattal tölti meg a levegőt. Lemossa a port az utcákról, a járdákról, a párkányokról, és mintha minden egy kicsit könnyebb, világosabbá válna körülöttünk.

A mindennapok is követik ezt a megújulást. A szorgos háziasszonyok nagytakarításba kezdenek, ablakokat pucolnak, függönyt mosnak, tervezik az ünnepi menüt, sütnek, főznek. Készülnek a húsvéti ünnepekre. Mások, akik elfáradtak a hosszú tél és a munka terhében, utazást terveznek, vagy már úton is vannak: pihennek, kikapcsolódnak, feltöltődnek.

Ahány ember, annyiféleképpen éli meg ezt az időszakot, de egy közös bennük: mindenki várja a tavaszt. Nemcsak a természetben, hanem önmagában is. Mert a tavasz nemcsak évszak, hanem lehetőség is – egy új kezdetre, egy mélyebb lélegzetre, egy csendes megállásra a rohanó időben.