Miért is örül a román (a) Magyarnak?

Egy héttel az anyaországi választások után még mindig a magyarországi eredményektől hangos a román sajtó, politikum és közvélemény. A győzteseket szuperlatívuszokba borító megszólalók nem győzik dicsérni a választópolgárok józanságát, piedesztálra emelni a győzteseket és földbe döngölni az alul maradottakat. Hozsannát zengenek a kormányprogramjáról még mindig hallgató megváltóról, üdvözlik a szemükben tékozló fiúnak számító Magyarország visszatérését az európai családba, együttéreznek a tizenhat éves diktatúra láncait magáról lerántó néppel.

Követve a román médiát, az embernek már-már az az érzése támad, hogy ezek (a jórészt kérdezetlenül) megszólalók világéletükben Magyarország és a magyarság bújával-bánatával keltek és feküdtek. Annál is inkább, hogy bennünket, félrevezetett, átvert, elhülyített erdélyi magyarokat is belerángatnak, tévesnek vélt politikai opciónkért bűnbaknak kiáltva ki Orbánt és itthoni csatlósait. A hazai többségiek között akad olyan jóakaró is, aki az RMDSZ megtisztítása érdekében a minket tévútra terelő Kelemen Hunor lemondását követeli.

Ha valaki egy pillanatig azt hinné, hogy ezek a korábbi Covid-, háború-, most meg Magyarország-szakemberré avanzsált zsenik tényleg a szívükön viselik a sorsunkat, és valóban csupa jó szándék vezérli őket, nagyot téved. Csak azért tapsolják rongyosra a tenyerüket, mert Magyar Péterben nem a nemzetegyesítő, országáért és népéért Budapesten, Bukarestben vagy Brüsszelben az asztalra csapni képes, a határon kívül rekedt magyarok felkarolását és megerősítését felvállaló igazi államférfit látják. Ezeknek az embereknek olyan kormányfő kell a szomszéd ország élén, amely Nagyváradot román földnek nevezi, a nemzetire szabott médiát elhallgattatja, a Mathias Corvinus Collegiumot bezárja, a Bethlen Gábor Alap közpénzét ukrán fegyvervásárlásra irányítja, Erdély történelmi egyházai és a közösségért dolgozó civil társadalom támogatását elapasztja. Mindezt a korrupt rendszer felszámolása jegyében. Eközben, talán észre sem veszi, hogy a romániai magyar kisebbséget biztos prédaként veti a Dâmboviţa-parti kiskirályok karmai közé.

(Ha mindez nem így sikeredne, ugyanezek a megmondó emberek lennének az elsők, akik a most agyonajnározott Magyar Pétert szétszednék.)

És még valami, ami nem elhanyagolandó, és amit nem tudnak, vagy nem akarnak tudni a román újságírók, elemzők, politikusok, ugyanakkor nem árt az RMDSZ csúcsvezetőit is emlékeztetni: a magyar választópolgárok nem Kelemen Hunor biztatására álltak a Fidesz mellé, hanem ő tolta az RMDSZ-t Orbán irányába, igazodva az erdélyi magyarság követelményeihez. Mert ez sem mindegy.