A röntgengép marosvásárhelyi feltalálója

Néhány héttel ezelőtt egy elkallódott székely zseniről szóló cikket fedeztem fel a régi Brassói lapokban. Ugyanaz a szerző (Kovács György) most egy másik helyi kiválóságra hívta fel az erdélyi olvasóközönség figyelmét. Nagyságát az alábbi néhány sor kiválóan illusztrálja.

A tehetségek megbecsülése nem volt éppen erénye az erdélyi társadalomnak. Sokan vesztek el, anélkül, hogy az utókor legalább egy híradás erejéig tudomást szerezzen róluk. Találmányok enyésztek el, ötletek fulladtak porba és közönybe. Rövidlátás uralta a műszakiakat. György Jenő, a cikk hőse ugyanerre a sorsra jutott volna. Érdekes módon a vásárhelyi lapok csupán egy pár sort szenteltek neki, a Brassói lapok azonban egy egész hasábot.

1940. február 2-án hunyt el városunkban 67 éves korában. A Bolyai utcában lakott az ún. Sárkány féle házban – szinte szemben a Teleki tékával. Nyughelye a református temetőben talán még megvan.

EGY EZERMESTER HALÁLA

Nemrég beszámoltunk iklandi György Jenő haláláról, mely Marosvásárhelyen következett be. Már az a körülmény is érdekessé teszi ennek a névnek feljegyzését, hogy unokatestvére volt annak a mezítlábas dr. György János nevű amerikai egyetemi tanárnak, aki névtelenül írta hatalmas tudományos könyveit, majd meghasonulva az európai civilizációval és az itteni tudományos filozófia kötött rendszereivel, az Újvilágba ment tanait hirdetni és ott csakhamar egyetemi tanár lett.

Vagy azért is érdemes feljegyezni a György Jenő nevét, mert annakidején harmadmagával elindult a székely fővárosból Turinba, hogy havasi gyopárt vigyen a nagy magyar ,,száműzöttnek”, az akkor még élő Kossuth Lajosnak.

György Jenő Marosvásárhelyen született, ahol apja pénzügyigazgató volt, királyi tanácsosi kitüntetéssel. A tanácsos fia már 8 éves korában rendkívüli képességeknek adta tanújelét: két pléhdobozból olyan gőzgépet csinált, mely rendesen és csodálatosan működött. Tizenötéves korában egy távírókészüléket szerkesztett, melyet személyesen akart kivinni Edisonnak, a nagy feltalálónak. Édesanyja azonban utolsó percben értesült a tervekről és megakadályozta azoknak keresztülvitelét.

Az itteni ref. kollégiumban letett érettségi vizsga után a jogi egyetemre iratkozott be, de ez a pálya nem elégítette ki, kalandokra hajlamos, nyugtalan, kiváncsi természetét. Beiratkozott a műegyetem vegyészeti szakára, majd orvostanhallgató lett és asszisztense volt a világhírű Withmann professzornak.

Változatos élet várt a tehetséges székely fiúra. Először a Ganz-gyárban kapott alkalmazást, mint főszerelő és ő rendezte be Fiume villanyvilágítását. Innen Rómába kellett volna mennie szakmai megbízatásból, de ő ehelyett hazajött Marosvásárhelyre és előbb a megyénél, majd az államnál szolgált a főhatalomváltozásig. Sokan ismerték találmányait, amelyekkel állandóan kísérletezett. Ezeknek a találmányoknak egy részét vagy nem szabadalmaztatta, vagy mások is feltalálták közben külföldi országokban. . .

Kísérletezései közben rájött a drótnélküli távíró titkára, szerkesztett is egyet, de nem szabadalmaztatta. Amint értesült a röntgengép feltalálásáról, ő is szerkesztett egyet. Mielőtt azonban hozzálátott munkájához, érdeklődő levelet intézett egy német gyárhoz, ahol akkoriban kezdtek berendezkedni a különleges gép gyártására. Onnan azt a választ kapta, hogy felesleges a fáradozása, mert egy röntgengép megszerkesztéséhez egy egész emberi élet tudományos és technikai tapasztalatai kellenek s azonkívül rendkívüli módon képzett szakmunkások. Ő ennek a reménytelen válasznak ellenére megszerkesztette gépét. Sehol Marosvásárhelyen, talán sehol Erdélyben, se magánorvosi rendelőkben, sem kórházakban nem volt még ilyen gépezet, amikor ő már felvételeket készített az emberi test belső titkairól. Jellemző, hogy a kórházi betegeket az állami kórházból, mind hozzá utalták röntgenvizsgálatra.

Még egy másik készüléket is felfedezett, a különös marosvásárhelyi ezermester. Apja vérmérgezésben megbetegedett és amikor már a szeretett szülő életének megmentéséről volt szó, ő szerkesztett olyan tákolmányt, mely állandóan mosta a beteg testrészt és ezáltal sikerült megmenteni a nagy beteget.

Ez a vidéken elkallódott csodálatos élet természetesen nem merült ki a feltalálások körüli mesterkedésekben. Tevékeny részt vett a város társadalmi életében is. A magyar sportegyesületektől a legkülönbözőbb egyesületekig mindenhol megtalálhatjuk György Jenő nevet, hol mint vezetőét, hol mint közkatonáét. Halála felmérhetetlen veszteséget jelent Vásárhely magyar társadalmának. (k. gy.)