Szucher ErvinHa a 2000-es évek elején a cserepesi kőbánya nehézgépkocsi forgalma borzolta Szovátán a kedélyeket, most egy lényegesen kisebb, ám a lakóházakhoz jóval közelebbi kitermelő megnyitása ellen tiltakoznak a környékbeli lakók.
Egyetlen nap alatt 409 tiltakozó aláírás gyűlt össze a szovátai Bánya utcai kőkitermelő újraindítása ellen. A térség lakói hallani sem akarnak arról, hogy környékükön újra nekilássanak az 1974-ben abbamaradt kőkitermelésnek. Háztartásaikat elsősorban a zajtól és portól féltik, de a látványért sem lelkesednek. A beruházó szerint nincs mitől tartani, a modern technológia alkalmazása senkinek nem okoz majd gondot.
Fél évszáddal ezelőtt lemondtak róla
A Bánya utcai lakói tisztában vannak azzal, hogy házaik a település ipari övezetében állnak, viszont azt is tudják, hogy a környékbeli kőbányát 1974-ben éppen azért zárták be, hogy a kitermeléssel és a szállítással ne zavarják meg a fürdőváros nyugalmát. „A kommunisták belátták, hogy Szováta jövőjét nem az építőipar, hanem a turizmus jelenti” – kezd bele az érintettek egyike, Szabó Levente. Miután évtizedeken keresztül csend honolt a településen, az ezredforduló után, egy izraeli befektetőnek „köszönhetően” ismét rákapcsoltak a kitermelésre. Nem a Bánya utcában, hanem a szovátai sípályán túl, a Görgényi havasok gerince alatt. Hosszú évekig a Május 1. utca a Cserepesről jövő-menő teherautók dübörgésétől volt hangos és poros. Az utca aszfaltozása és kitermelés csökkenése enyhítette a lakók és a Patakmajorban nyaralók fájdalmát.
„Most hat lakóháztól alig két-háromszáz méterre újabb kitermelőt nyitnának. Jó, hogy nem az ablakunk alatt robognának el a kamionok, utat vágtak az erdőben, de környezetvédelmi szempontból az sem helyes megoldás, annál is inkább, mivel Natura 2000 védett övezetről van szó” – állítja Szabó Levente, aki lemérte: családi háza, légvonalban 170 méterre fekszik a Gyertyányos gerincre tervezett bányától.
Az aláírásgyűjtést kezdeményező férfi nem hisz a vállalkozónak, aki a polgármesteri hivatalban rendezett közvitán arról beszélt, hogy sem légi, sem fonikus szennyezéstől nem kell tartani. „A drónfelvételek arról tanúskodnak, hogy engedélyek híján már 2024-ben elkezdtek a régi-új bányához vezényelt nehézgépek mozgolódni. Cserepesen Szovátának már van egy kőbányája, az is elég sok gondot okoz az idegenforgalomnak, ami nem csak a Medve-tavat és környékét jelenti. Még egy kitermelő nem hiányzik” – szögezi le a panaszos.
„Nem csapjuk be a szovátaiakat!”
A potenciális beruházó nyugtatni szeretné a környék aggódó lakóit. Mint mondja, egyrészt a cége által alkalmazni kívánt korszerű technológia lehetővé teszi, hogy aránylag csendben és pormentesen, a közegészségügy és a környezetvédelem által előírt követelményeknek megfelelően folyjon a kitermelés. Másrészt meg szállításra nem a házak közti klasszikus útvonalat, hanem az erdőn keresztül vezető utat választaná. Harmadrészt azt is az ellenzők figyelmében ajánlja, hogy nem egy nagy méretű ipari kitermelésre készülnek, mindössze a saját építkezési cégük szükségletét próbálnák kielégíteni. Arra a felvetésre, hogy az épülő autópályák mentén létesült kitermelők mégiscsak az infrastrukturális beruházást szokták szolgálni, Csont Gyula belátja, hogy „ha igény mutatkozik rá, nem mondom, hogy nem szolgálnánk ki a sztrádaépítőket”.
„Minket ismernek Szovátán meg a környékén, ingatlanokkal is rendelkezünk a városban, ide köt az élet, az üzlet, nem engedhetjük meg magunknak, hogy a profit kedvéért becsapjuk a szovátaiakat. Felelősséget érzünk irántuk, elvégre nap mint nap szembe kell nézzünk velük. Szinte harmincöt éve vagyunk az üzleti életben, minden, amit elértünk, kemény munkánkba került, nem csencselésből éltünk. A kőkitermelési tervnek is törvényes keretek közt, az urbanisztikai engedély mentén vágtunk neki” – állítja a középkorú vállalkozó, hozzátéve, hogy munkahelyteremtés szempontjából is csak nyerhet a település.
Arra a kérdésre, hogy az elmúlt két évben létezett-e párbeszéd közte és a környék lakói között, Csont Gyula nemmel válaszol. „Miféle párbeszéd legyen, amikor az összes létező állami szervnél feljelentettek?! A hozzáállásuk semmiként nem azt sugallja, hogy tárgyalni szeretnének” – vélekedik.
A felek a Környezetvédelmi Hatóság közvetítésével mégiscsak kommunikáltak. A lakók által írásban feltett kérdésekre a Csont Gyula által vezetett cég szintén írásban válaszolt. Ez azonban mit sem változtat a helyzeten, mihelyt az aggódók nem hisznek a vállalkozónak.
„Kőbevésett” konfliktusforrás
Fülöp László polgármester már az első pillanattól leszögezi: egyes híresztelésekkel ellentétben az önkormányzat nem építkezési engedélyt, hanem urbanisztikai engedélyt bocsátott ki, ami lényegében a követelmények hosszú lajstroma. Ugyanakkor mivel külterületről van szó, nem a városházán áll vagy bukik, hogy lesz vagy nem lesz bánya. Ezért neki csak magánvéleménye lehet az ügyről, amelyben mindkét fél érveit, ellenérveit, aggodalmait, magyarázatait ismeri, és nagyjából megérti. Mint hozzáteszi, a fejlődő világban a kőre is szükség van, de a környező lakók nyugalma is fontos. „Vannak pró és kontra vélemények, ezek meg is fogalmazódtak a környezetvédelmi hatóságok által szervezett közvitán, amelynek a városháza adott helyet. Itt mindenki ismertette álláspontját, a döntést majd a környezetvédelmi hatóságnak kell meghoznia. De még az sem végleges, egyrészt óvni lehet ellene, másrészt további engedélyek beszerzése is szükséges” – magyarázza az elöljáró.
A polgármester szerint a kőkitermelés körüli viták nem új keletűek. Hosszú évekkel ezelőtt a településtől távolabb eső cserepesi bánya és új, izraeli tulajdonosa váltott ki elégedetlenségi hullámot. Az idő múltával és a Május 1. utca leaszfaltozásával csillapodtak a kedélyek, annál is inkább, hogy az önkormányzat arra kötelezte a fuvarozókat, hogy kimondottan munkanapokon, 9 és 18 óra között oldják meg a szállítást, kamionjaik meg legfeljebb 30 km/h-s sebességgel hajtsanak végig a város utcáin. „A félreértések elkerülése véget az új telektulajdonosoknak azzal a feltétellel bocsátjuk ki az építkezési engedélyt, hogy közjegyző előtt nyilatkozzák, hogy tudomásuk van a kőkitermelési és fuvarozási tevékenységről” – mondja Fülöp László, aki szerint még így sem lehet minden esetben a kecskét is jóllakatni, a káposztát is megtartani.
Valaki mégis veszít
A környék lakói nem attól tartanak, hogy a beruházó illegális kitermelésbe kezdene. Sőt, úgy érzik, hogy gazdasági ereje és politikai támogatottsága lehetővé teszi, hogy terve megvalósításához az összes engedélyt beszerezze. Ha ez mégsem sikerülne, Csont Gyula nem titkolja, készen áll jogi útra terelni az ügyet. „Különböző, semleges szakértőknek komoly összeget fizettünk a hatástanulmányok elvégzésére. Ha most jönnek azok, akik együttvéve nem fizettek annyi adót az államnak meg Szovátának, mint amennyit fizettem én, mindenütt feljelentenek, keresztbe tesznek, és ártanak a magam meg a cégem hírnevének, akkor tényleg kénytelen leszek jogi útra terelni a kérdést” – jelenti ki mintegy üzenetként a vállalkozó.
Antal Erika
