Az RMDSZ és a nyuszi sapkája

Magyarország választott: nem biztos, hogy azt, amire az ezerszáz éves államnak és polgárainak szüksége volna, de mindenképpen azt, amit érdemelt. A Fidesz csúfos vereségbe futott, a Tisza túlnyerte magát. Noha Orbán Viktor az elsők között gratulált ellenfelének, bizonyítván, hogy a felcsuti birodalmában gyermekszoba is létezett, mégiscsak naivság volna kölcsönös hátbaveregetésekről és baráti jobbokról álmodozni. Pedig az acsarkodás, gyűlöletszítás, leszámolás, bosszúvágy és leszámolás helyét mától a sebkurálásnak és a munkának kellene átvennie. A békés, építőjellegű, semmiként nem romboló hatalmi és ellenzéki munkának. És a bőre eresztett mellény átszabásának. Itt is, meg ott is.

Magyarországnak mindez nem lesz könnyű, de mifelénk is komoly gondot okozhat. Ugyanis a pártok közül a második legnagyobb vesztes nem az Országgyűlésből kimaradt Demokratikus Koalíció. Nem. Dobrev Kláráért és kisbuszba beférő csapatáért nem kell könnyeket hullatni, a gazdagok asztalától nekik is jut némi morzsa, amivel jóllakatják egójukat. A Fidesz-kudarc óhatatlanul egy RMDSZ-buktát is előrevetíthet. Bár a Markó Béla és harcostársai évekkel ezelőtt megtörtént nyugdíjaztatásával az érdekképviseleti szervezetből korántsem koptak ki a kormányrudat balra rángató személyek, azokról nem is beszélve, akiknek az erkölcsi iránytűjét a politikai széljárás mozgatja, mégiscsak létezik egy nem is vékony réteg, amely – lehet, hogy érdekből vagy számításból, de az is elképzelhető, hogy meggyőződésből – olyannyira összenőtt a Fidesszel, hogy nem kér sem Magyar Péterből, sem esetleges garasaiból. Mert azt ne higgye senki, hogy az új kormány teljesen elzárja a szerinte nyitva felejtett csapokat. Ha csurranni nem is, cseppenni mindenképpen fog. Csak éppen mások poharába. Az új hatalomnak, bármennyire is tesz a határon túli magyarokra, önmaga legitimizálása érdekében mégiscsak szüksége lesz valamiféle látszatkapcsolatra. Az RMDSZ meg ott áll majd megfürődve, mint nyuszika a pofozkodó kedvében lévő medve előtt. Sapkával vagy sapka nélkül – képtelen lesz elkerülni az arculcsapást. Ha továbbra is következetesen kitart Orbán Viktor és az általa képviselt nemezeti érdek mellett, nem csak gazdasági hatalma gyengül, de a román politikában betöltött pozíciója jócskán meginog. Ha viszont igyekszik hűségeskűt fogadni a román politikai spektrum által idealizált Magyar Péternek, és a pragmatizmus nevében és „csakis az erdélyi magyarság érdekében” összeborul az új hatalommal, szavazó polgáraitól búcsúzhat. Legalábbis azoktól, akik eddig a bejutási küszöböt biztosították.

A Dâmbovița-menti hiénák alig várják, hogy a szövetség és általa az erdélyi magyarság sétáljon be valamelyik csapdába. Csak egy példa: az anyaországban még be sem fejeződött a szavazatszámlálás, egy sértődött román vállalkozó és politikai kalandor már azt firtatta közösségi oldalán, hogy Marosvásárhely vezetéséből a közeljövőben ki kellene iktatni az RMDSZ-t. Ami korántsem csupán néhány nem odavaló ingyenélő pártkatona elpucoltatását jelentené, hanem Erdély legnagyobb, mintegy félszázezres magyar közösségének semmibevételét, arculcsapását, netán újabb fekete márciusát.

(Nyitókép: MTI/Hegedüs Róbert)