Szomorú, színtelen Vásárhely

Folyik a harc, az egymásnak feszülés, hogy milyen karácsonyfát állított a polgármesteri hivatal, vagy a civil szervezet, hogy jobb-e az élő fenyő, mint a mű, vagy a mű, mint a kötött sálakból készült, hogy ez hiányzik, az hiányzik, hogy most jobb-e, vagy még az előző városvezetés idejében volt szebb a karácsonyi kivilágítás…. Kivetkőztek magukból sokan, a legalpáribb hangnemben szidták egymást, vagy azokat, akiket nem is ismertek. 

Miközben járom a várost, nappal és este, egyre szomorúbbnak tűnik, kopottasnak, szürkének, ahol a nekifeszülésen kívül nem találok semmi mást. Nem tudom, hogy azok közül a vásárhelyiek közül,  akik elégedetlenkednek, vagy éppenséggel tetszésüknek adnak hangot a Színház-téren állított karácsonyfa kapcsán, esetleg több fénygirlandot, karácsonyi díszt, ünnepi hangulatot szeretnének, hány az üzlettulajdonos, vendéglátós, büfés, vagy idegenforgalmi cégnél alkalmazott? Közülük hányan öltöztették díszbe boltjukat, annak kirakatát, bejáratát, netán házukat, annak falát, tetejét, kerítését, udvarát? Van-e olyan utca, vagy lakótársulás, szomszédság ma Marosvásárhelyen, amely az ünnepek előtt összefog, és feldíszíti mondjuk a blokk előtti fenyőfát, bokrot, a lépcsőházat, a közös kerítést? Kinek mi van otthon, azt teszi a közösbe: egy fényfüzért, egy angyalhajat, pár gömböt, néhány színes díszt….Mindenki hoz valamit, közösen feldíszítik, hogy aztán gyönyörködhessenek benne, készülhessenek a szeretet ünnepére. 

Nem láttam ilyet sehol, de lehet, hogy nem jártam abban az utcában, abban a negyedben… Ha valaki tud ilyenről, szóljon, szívesen elmegyek, megnézem, lefotózom, megírom.

Azon is gondolkodtam, miközben esténként gyalog, vagy busszal végigmentem a városon, annak főterén és egy-két lakótelepén, hogy a központot elhagyva, miért borul minden sötétségbe, szürkeségbe? Nem lehetett volna pár girlandot a város többi részében is felaggatni a fákra? Nem jutott még pár színes doboz, gömb a lakónegyedek fenyőfáira is? Vagy van pár nagyobb lépcsősor a városban, amelyek önmagukban is hangulatosak, nem lehetett volna most azokat is ünnepélyesebbé tenni, ahová érdemes kisétálni, megállni előtte és szelfizni? Nem lehetne a várost vonzóbbá tenni, hogy kimozduljanak az emberek, sétáljanak, esetleg eljöjjenek más városokból is megcsodálni a „gyönyörűen feldíszített” Marosvásárhelyt? Hírét kelteni, hogy érdemes ide is eljönni, van itt is látnivaló, fényképeznivaló bőven?

A központban és a város más részein működő divatárú üzletek, kávézók, éttermek miért nem tették vonzóbbá, látványosabbá magukat? Miért nem reklámozzák, kínálják új, az ünnepekre hangoló termékeiket, italaikat, ételeiket, különlegességeiket?  Miért nem csalogatják az embereket, a baráti társaságokat, hogy egy délutánt, egy estét ott töltsenek hangulatos körülmények között? Ami ugye részben bevételt jelentene, másrészt pedig elégedettebb embereket, akik nem csak az otthon négy fala közül figyelnék a világot, hanem kimozdulva meg is tapasztalnák azt.

Ha megkérdeznének, akkor javasolnám jövőre meghirdetni a vendéglátósok versenyét, melyek azok az üzletek, éttermek, kávézók, vendégfogadók, amelyek a leghangulatosabban készülnek az ünnepre, illetve azok az utcák, lakóközösségek, amelyek a legszebben díszítik fel a környezetüket. Talán elfogadóbbá válna a város, az egymásnak feszülő közösségek is barátságosabban tekintenének egymásra. És talán több nevetést, vidám beszédet hallanánk, több ember mozdulna ki otthonából az esti órákban az utcára sétálni.