Ízek, illatok

A kolozsvári egyetemi évek maradandó ízélménye a minden reggeli kifli/aludttej zamat. Filológiára menet ezt kaptuk be reggel, s elvoltunk az éhségellenes pasztillával délig. Ezt követte volna délben  híglevespaszulyfőzelékkiskolbásszal menzaegyveleg, de ezt igen gyakran felváltotta a gospodina-menű: halpaszta, szálátdebőf, mert a menzabérlet ára nagyon sok mindenre kellett, főleg szépirodalomra.

A diákkori menzazamat előtti érzékemlékezetem frontvonalában ott van gyönyörű, kedvenc magyar tanárunk, Zoltán Ildikó (akkor férjezett Kapussy Ildikó) varázslatos parfümjének az illatmaradványa. Érettségi után Kolozsvár egy illatszerboltjában felfedeztem ennek az aromának az éterben kavargó maradványát. Azonnal kértem, és megvettem a parfümöt. Azóta is megvan a kölni pici maradványa, és még mindig felidézi drága tanárnőm illatát. Olyan régi a kis tégely, hogy már nem tudom kisilabizálni a termék nevét… De őrzöm szorgalmasan.

Hajdani, Rigó utcai (már régen átnevezték!) kertünknek diófalapi-illata volt. Kicsi, két egymásba nyíló szobás kéglink túl szűkös volt igényeim, álmaim számára. Nagyanyám sajnos imádta a pirított grízt, amivel ki tudott űzni a világból, de mert a világűr határtalan volt, hiába kerestem volna a szélét, csak a kertünkbe száműzött e rémes szag, ahol egy terebélyes diófa alatt apám-tákolta kis asztal és lécpad állt, no az a dió illatú hely lett kamaszkorom mentsvára, sokszor még tél közepén is ott gémberedtem a tankönyvek fölött.

Parajdi nagypapás/nagymamás emlékeim leginkább zöldhagymaszár meg füstöltkolbász szagúak. Drága Tatám vallotta: a rántottát zöldhagymával kell zabálni, és a zöldség fogyasztását feltétlenül a szárával kell kezdeni, ott van az aroma. A füstölt kolbász pedig az a szent kaja volt, ami soha, de soha nem tartott ki az egyik karácsony előtti disznóvágástól a következőig.

Párom szerencsére az egyetemi évek után a Ceaușescu rémrezsim idején is külföldre utazgatott, mert a román állam  munkahelye, a bukaresti IPRS Băanesa tranzisztor és félvezető gyár számára titokban, kerülő utakon embargós szuperberendezéseket vásárolt, ezeket persze itt nem tudták kezelni, és akkor Gézám mintegy titokban, kiküldetésben elleste az ipari titkokat hol Japánban, hol Svédországban, hol Bécsben stb. (Első fiam marosvásárhelyi születése idején Grenoble-ban, a második világra jötte idején éppen Bécsben tartózkodott. Bonyolult, nem részletesem, úgysem fogjátok megérteni.) Ezekről az utakról érkeztek az akkor valutának számító FA szappanok, Camea szappanok, de a külhonból származó ajándékok noplusultrája egy Nyugat-Európából érkező, világhírű 4711 nevű parfüm volt. Későbbi költözéseink idején tégelye elkallódott, de arra jól emlékszem, hogy sokáig vitrinünk dísze volt a gyönyörű üvegcse.

Illatok, ízek, aromák menetelnek velem, mellettem. Miattuk néha az az érzésem, hogy nem vagyok egyedül. Pedig IGEN!