Jenei Imre elegáns „szerelése”

Emlékezők egész sora búcsúzik a napokban elhunyt kiváló labdarúgótól és legendás hírű edzőtől, a szerény, mindenkivel türelmes és kedves úriembertől, Jenei Imrétől. Bár labdarúgóként nem volt alkalmam a tanítványa lenni, mégis egy életre szóló személyes találkozás és meghatározó élmény fűz Imre bácsihoz. Egyetlen alkalommal megadatott, hogy egy sorsdöntő mérkőzésen „egy csapatban” harcoljunk, csapattársak legyünk. Történt ugyanis, hogy 1997 nyarán, amikor a marosvásárhelyi Rádió Gaga frekvenciapályázatát kellett megvédeni az Országos Audiovizuális Tanács (CNA) bizottsága előtt, Frunda György a rádió akkori jogi tanácsadója, későbbi társtulajdonosa Jenei Imrét is felkérte, hogy vegyen részt a csapat tagjaként a pályázat megvédésében. Amikor sármosan, egyenes tartással, hallatlan magabiztossággal, mosolygós arccal megjelent a CNA székházának folyosóján, minden szem rászegeződött. Lényéből rendkívüli elegancia, udvariasság, derű és kedvesség sugárzott. Egy igazi, ízig-vérig úriember benyomását keltette. Rajongással és csodálattal néztem fel rá. A meglepetéstől és hallatlan örömtől, hogy személyesen láthatom Imre bácsit, megszólalni sem tudtam. Kis idő múlva szólítottak, mi meg beültünk a terembe, a bizottság hatalmas, félkör alakú asztalával szembe. Bár mindenki ismerte a Steaua labdarúgó csapatával 1986-ban BEK-et nyert sikeredzőt, illetve húsz év hiányzás után, a román nemzeti válogatottat az 1990-es olaszországi világbajnokságra kivezénylő szövetségi kapitányt, a bizottság tagjai nem mutattak különösebb megilletődöttséget, amikor meglátták csapatunk tagjaként. Kérdések egész sora következett felénk, kiérződött belőlük a bizonytalanság, az aggodalom, a nem burkolt félelem. Aztán egy adott pillanatban Sanda Țăranu, egykori tévébemondónő, az Országos Audiovizuális Tanács elbíráló bizottságának tagja, nyíltan nekünk szegezte a kérdést: „Mivel garantáljuk, hogy a csupán magyar tulajdonú, magyar nyelvű műsorokat sugározni szándékozó rádió nem lesz egy szélsőséges, románellenes adó?” Jenei, aki addig türelmesen hallgatott és figyelt, érezte, hogy sarokba szorítottak és a rá jellemző nyugodtsággal, higgadtsággal, határozottsággal röviden és tömören visszakérdezett és válaszolt is: „ Tisztelt Hölgyem! Önnek hányszor játszották el a román himnuszt? Azt hiszem nekem többször, legalább ötvenszer. Biztos lehet benne, hogy ez nem lesz egy szélsőséges, románellenes rádióadó!” A teremben hirtelen néma csend lett, mindenki elhallgatott. Ezzel a fellépésével Jenei Imre mindenkit elegánsan „leszerelt”, a mi javunkra fordította az eredményt és döntő mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a 17 pályázó közül, végül mi, a marosvásárhelyi csapat, nyertük meg a frekvenciapályázatot. Bár ez nem egy sorsdöntő labdarúgó mérkőzés volt számára, mégis ugyanolyan komolyan állt hozzá, mert felfogta és belátta, hogy ez egy életbevágóan fontos célkitűzés és törekvés a marosvásárhelyi magyar közösség, a román-magyar kapcsolatépítés érdekében. Tagadhatatlan, a győzelemben és a Rádió Gaga beindulásában elévülhetetlen érdeme van Jenei Imrének is.                                                                                                                                                               

Nyugodjék békében! Emléke legyen áldott!