Antal ErikaKönnyű okoskodni, odamondogatni, sértegetni és káromkodni a képernyő mögül, egy felismerhetetlen, arctalan profil mögött, álnéven, a fotel mélyén üldögélve.
A kérdés, hogy miért van ez így, valójában költői. Mindannyian tudjuk a választ: mert így bárki bátran és következmények nélkül küldözgethet el bárkit bárhová. Az internet nem kér számon, nem pirít rá senkire, ha trágár, kíméletlen vagy durva. És ahol nincs következmény, ott fék sincs.
A közösségi oldalak kommentmezői olyan arctalan kiabálótérré váltak, ahol sokan megrészegülnek a „véleménynyilvánítás szabadságától” – csak épp azt felejtik el, hogy ez nem azonos a másik ember megszégyenítésének jogával.
Tapasztalatom szerint éppen azok a leghangosabbak és legagresszívebbek, akiknek a profilképét egy rózsa, egy kutya vagy egy naplemente helyettesíti, a nevük pedig valamilyen ál-szimbólum vagy idegen nyelvű álnév. Ők azok, akik nem akarnak szembenézni senkivel – sem másokkal, sem önmagukkal. Így könnyű bármit leírni. Hiszen „az internet elbírja.”
Pedig a legtöbb ilyen ember személyesen lehet, hogy kedves, halk szavú, talán még empatikus is. És ha szemtől szembe állnánk velük, fel sem ismernénk bennük azt, aki online gyűlölettel dobálózik.
Mert a fotel mélyéről bárki bármire képes – kivéve talán arra, hogy ember maradjon.
Cseke Péter
Sebestyén Emőke
