Nílusi történet
A krokodil könnyezve ette áldozatát.
Milyen oktalan, morfondírozott magában:
Ez akar táskát készíteni belőlem?! A barom. Miért ilyen rágós? Manapság egy krokodil nagyon oda kell figyeljen, ha kiválasztja áldozatát. Ez nagyon rágós, és hülyén mered a szeme a semmibe. Méghogy táskát, meg csizmát, meg övet, a hülye. Ha tüzet tudnék rakni, megsütném, de nem vagyok ember, csak peches, ez nagyon rágós, de valami kell a gyomorba, másként nem lehet élni.
Így morfondírozott a krokodil, majd nagy elhatározásra jutott, összeszedte minden erejét, hatalmasat harapott és az áldozat hangos roppanással lecsúszott a torkán.
A távolban beszélgetés hallatszott.
„Charlie…”
„Igen?”
„Nem láttad a gumibabámat?”
*
Spicli
Kortyolt egyet a kávéjából, és felsóhajtott.
Milyen jó a spiclinek!
Nagyon mellbe vágott ez a mondatat, ugyanis eddig a nőkről beszélgettünk, és teljesen meg voltam győződve, hogy Gézával nem is lehet másról vitázni.
A spiclinek? Ismételek rá a mondatvégre.
Ki az a spicli?
Béla spicli, jelenti be a világ legtermészetesebb hangján.
Béla? Melyik Béla?
A báros!, néz fel a kávéjából. Te nem ismered Bélát?
Bélát ismerem, de nem tudtam, hogy spicli, vallom be kissé szégyenkezve.
Nem tudtad, hogy spicli?
Olyan hörgések között teszi fel a kérdést, hogy lassan úgy érzem, most el kellene süllyednem. Ehelyett félhalkan válaszolok: Nem tudtam; de mi is az a spicli?
A spicli, az nem mi, hanem ki!
Jó! Akkor ki az a spicli?, formálom át a kérdést.
Béla!
Jó-jó, de mit csinál?, kérdem. És kezdek ideges lenni.
Béla?
Igen.
Báros.
Azt hiszem, megfojtom. Jó! Jó! Nyugalom, nyugalom. Próbáljuk másként.
Te Géza! Béla szerinted azért spicli, mert báros?
Á dehogy, legyint. Azért báros, mert spicli!
Nem értem!
Pedig egyszerű.
Te Géza! Mit jelent az a szó, hogy spicli?
Nem tudod mit jelent az, hogy spicli? (Megint az előbbi hörgés.)
Vannak elképzeléseim, de…végülis, ha elmondanád, akkor tisztában lennék vele.
Azt mondják, Feri is spicli.
Ne haragudj Géza, de ebből, habár nagyon kielégítő válasz, még mindig nem tudom: ki a spicli.
Béla a spicli. És állítólag Feri is.
Lassan beleőrülök.
Ide figyelj, Géza! A spicli besúgó, nők futtatója, esetleg rendőr, vagy…vagy nem is tudom, erre felelj, mit jelent számodra az, hogy spicli?
Számomra?, néz bambán. Számomra… nem is tudom. Számodra mit jelent?
Gondoltam, most megfogom.
Ide figyelj, Géza. Lehet, hogy csalódást okozok számodra, de elmondom, mi a spicli. A spicli egy név!
Név?
Igen, név! Spicc Lee. Szerintem ázsiai.
Ázsiai?
Igen! Kínai, vagy japán. Úgy, ahogy van Bruce Lee, úgy létezik Spicc Lee; ha Lee a személynév és Spicc a családnév, akkor… Mint tudjuk, a spicc a műszaki szótár szerint a cipőtalpra szegezett fémdarab, tehát cipészettel kapcsolatos. Ezek szerint Spicc Lee egy japán cipész.
Géza nézett egy pár másodpercig kikerekedett szemekkel, majd kortyolt egyet a kihült kávéból. Végül ezt ajánlotta:
Beszéljünk inkább a nőkről.
*
Értékes tulajdon
Megmostam a biciklimet, kicsit beolajoztam a láncot és a fogaskereket, hogy ne nyikorogjon (annyira), elvittem az ócskapiacra. Az volt a szándékom, hogy eladom. Nem tudtam, mit veszek a pénzen, de ötletem volt elég.
Álldogálok a bicikli mellett, több az érdeklődő, nézegetik, de nem veszik meg.
Egy karvalyorrú azt mondja, kellene neki, pénze nincs, de ad cserébe egy régi dupla kazettás kazettofont. Mérlegelek, majd beleegyezek a cserébe, arra gondolván, ha nem tudom eladni a kazettofont, nekem is jó lesz, hiszen sok régi kazettám ott porosodik a szekrény tetején.
Árulom a kazettofont, valaki megemlíti, hogy gyerekkorától ilyen zenedobozra vágyik, sajnos nincs pénze, de adna helyette egy fehér-fekete sporttévét (biztos ismerik, az a fajta, amivel még apáinkkal vonultunk ki a hegyre, hogy a ’86-os futball világbajnokságot nézhessük, egy-egy magasabb fa tetején, a térerő miatt). Cserélünk, már van tévém. Meglátja a tévét egy ismerősöm, és már cserélünk is, kapok egy videórekordert és tíz videókazettát. Ezeket elcserélem egy dvd lejátszóra, azt egy háromfázisos motorra, azt meg egy gyönyörű karórára. Az óráért kapok három farmernadrágot, azokért hat karton cigarettát. Habár nem dohányzom már nagyon rég, de úgy látszik, hat karton cigarettával fogok hazamenni. Ekkor újra felfedez a karvalyorrú, elmondja, hogy ő mekkora dohányos, és elcserélné a biciklit a cigarettákért.
Jóleső érzéssel hajtok haza a biciklimen. Mennyi mindenem volt egy nap alatt. Azt hiszem, jövő hét végén megint megyek piacolni, hiszen az én biciklim nagyon sokat ér!