Bonyolult világ – Ankarából fúj a szél

Dunáról fúj a szél… Hogy, hogynem e kis bugyuta dal jut eszembe, amikor nézem, hogy a világ urai, Trump és Erdogan parolázik a repülőtéren. Persze most nem Dunáról fúj, hanem Ankarából szerteszét a nagyvilágba. A  szellők szárnyán majd repülnek a hírek, miközben pusztul Ukrajna, pusztul Oroszország. Potyognak a drónok. Kedélyes a két potentát, bratyiznak, de nem puszilóznak, a diplomaták pontosan tudják, az a gesztus vagy annak hiánya mit jelent… Nem is a két férfit látom, hanem a mögöttük meghúzódó, ott lapuló hatalmas fegyverarzenálokat. Ha akarnák, sem tehetnének egybet ők, meg a világ többi urai, minthogy itt-ott a Földön háborúzzanak, hiszen a legyártott fegyvereket el kell használni, a hadiiparból élő milliókat, férfiakat, nőket és farkaséhez gyerekeiket etetni kell.

Vajon mikor lesz vége a fegyverkezési spirálnak, felfelé tekergőzésnek? Vélhetően akkor, amikor ténylegesen élhetetlen lesz a Föld, ennek vészes jelei már Dél-Európában is mutatkoznak: a levegő belélegezhetetlen, a tűz irgalmatlanul pusztít, a turizmus veszélybe kerül a következő esztendőkben, márpedig vannak országrészek, amelyek kizárólag ebből éltek, élnek.

A hőségről jut eszembe a repülőtéren, Trump megérkezésekor tüsténkedő hölgy, vélhetően a török tolmácsnő… Bevallom, én télen, mínusz fokoknál sem vagyok képes kendőt, sálat viselni, fullasztónak találom. Ő szegény a júliusi hőségben is fejet fedő, nyakra tekert kendőt viselt… Szerencséjére a reptéren, Trump alászállásakor  ,,csak” 28 fok perzselte az árnyék nélküli tágas teret. Azaz árnyékban ennyi lett volna. A napon? Hát úgy 40 fok. Vagy több.Szóval messze visz ez a jelenség: szegény közel-keleti hölgyek! Még mindig sok vonatkozásban a parancsuralmi rendszer foglyai, nem lehet melegük, nem tárhatják ki felhevült testüket az ankarai szellőnek…

Persze nem is ez a lényeg. Azt állítják a fő-fő elemzők: az ankarai NATO-csúcs legfontosabb tétje, hogy végre valamit kezdjenek az Ukrajna-Oroszország konfliktussal. Én nem hiszem, hogy érdemben valamit is változtat majd e téren a csúcstalálkozó. Az elmúlt négy évben számtalanszor közelinek látszott holmi előrelépés, aztán maradt mindig az egy helyben topogás. Ezen kívül számos kérdésben illene valamit dönteni, de ahogy ismerjük a világméretű húzdmegereszdmeg játékot, mostanában bármiről lettlégyen szó, mindig csak a bizonytalanság marad.

Engem az is foglalkoztat, hogy Trump, mint Orbán Viktor egykori jó barátja, csodálója, milyen képet vág majd, amikor Magyar Péterrel parolázik…