Bölöni Domokos— Ragyogó álom volt — mesélte álmomban az álmát Szerver Tyutyu. — Azt álmodtam, hogy a főnököm fél tizenkettőre bekéretett.
Néztem az utasítást. Ezt állt benne.
— Mindenkinek meghallgatom a véleményét —, szeretném, ha Ön is nagyon őszinte lenne. Főleg az érdekel, mi a véleménye becses személyemről, módszereimről, és milyen javaslatai vannak munkám további javítása érdekében.
Elképedve forgattam a papírt — folytatta álmát álmomban Szerver Tyutyu. — Tudtam, hogy a főnök nemrég tért haza egy pöpec szupi továbbképző tanfolyamról, amelyen vezetéstudományra okították, és röviddel hazatérése után modern felszereléssel látták el az irodáját.
Mindenki varázsszavakat mormogott, a leggyakoribb ez volt: logisztika.
Valaki elhíresztelte, az nem más, mint annak a művészete, hogy miként lehet a logarléccel beletrafálni valakinek a segedelmébe.
Atyaúr…De hát mit mondhatnék én — őróla? A főnökről. Hiszen alig ismerem.
Illetve hát — ismerem én jól, de!..
Hm.
A még mindig csinos titkárnő megsimogatta arcomat, és a bennfentesek gőgjével közölte.
— Tessék a lehető legőszintébben beszélni. Mert a berendezés azonnal jelzi, ha képmutatást észlel.
Ez a figyelmeztetés még inkább megzavart. Honnan sejti az a készülék, hogy mi lávádzik az agyamban?
— Az bizony tudja! — szögezte le a titkárnő. — Méri a vérnyomást, méri a pupilla-tágulást, méri a hangintenzitást, méri a… Szóval: mindent…
Főleg pedig a lélek állapotát; hiszen úgyszólván minden paraméterünk megváltozik, ha valótlanságot állítunk!…
Elszántam magam, lesz, ami lesz. Beléptem. Ha csak ez a baj, én aztán őszinte leszek. Odamondok neki.
Alig csukódott be mögöttem az ajtó, meg sem várva, hogy hellyel kínáljon, rákezdtem.
— Miféle újabb marhaság ez, kérem? Ha kíváncsi az emberek véleményére, ennél olcsóbb módszert is talál. Menjen
közéjük, vegyüljön el.
Tessék kitapasztalni, miként dolgoznak, érdeklődje meg, miféle problémáik adódnak.
Milyen vezér az, aki bekéreti ide a beosztottjait, de már előre figyelmezteti őket, hogy aztán csak jól megrágni, fiúkák, a szöveget, „őszintén“, mert most ez a fontos; hát eddig ez nem volt fontos?! Eddig mindenki csak hazudozott?! Az ilyen ember maga sem őszinte, és nem is arra kíváncsi, amit őróla gondolnak a beosztottjai, hanem arról kívánja meggyőzni magát, hogy nálánál alkalmasabb, rátermettebb nem akad a vezetésre; azt akarja hallani, ugye, hogy főnök elvtárs így, főnök elvtárs amúgy!…Jaj, de főnöknek tetszett születni magának, drága főnök elvtárs…
Úgy becsavarodtam, arról is megfeledkeztem, hogy már nem elvtársozunk, hanem igazgató urazunk…
De úgy látszik, a főnök elvtárs ezt észre sem vette.
— Nahát, csak lesse, kérem, amíg éntőlem efféléket hall! Jegyezze meg, kérem, hogy legalább félszáz olyan képzettségű fiú mozog itt, aki közülük bármelyik pillanatban elfoglalhatja a székét, sőt!…
— Es így tovább — mondta álmomban Szerver Tyutyu. — Beolvastam neki, de úgy, hogy azt nem rakja a cifra komputerébe. És meg sem várva a válaszát, kirohantam az irodából.
A kis titkárnő kezei rákövültek az írógép billentyűire, amikor elviharzottam mellette.
Ennél a résznél mindketten izzadtunk álmunkban. Tyutyu is, én is. És mindkettőnket ugyanaz a dolog foglalkoztatta: felébredni, bármi áron!…
Szerencsétlenségünkre — nem sikerült.
— És aztán mi lett? — érdeklődtem csuromvizesen Tyutyutól, aki szintén hideg verítékben fürdőzött.
— Ragyogó volt az álom, már az elején jeleztem — bökte ki végül átszellemülve. — Képzeld, nem történt semmi baj. Az a gyönyörű fordulat következett be ugyanis, hogy a vadonatúj komputert fonákul üzemelték be…
Nem érted? A szakik még nem melegedtek bele az újvilági pókerbe, és a hardvert, szoftvert, szervert úgy megkavarták, mint csobángyerek a csípős túróval dúsított savós puliszkát.
Vagyis a masina bizarr módon oldotta meg a problémát. Mindenben a várhatónál ragyogóbb eredményt mutatva villogott.
Akkor tört volna ki a vihar, ha valami mézes-mázos, nyali-falí dumát hajítok be a főnökünknek. Így aztán megúsztam, öregem. Mire a téves kapcsolást a központtól kiküldött szakemberger felfedezte, már az egész vállalat le volt vizsgáztatva, és a pozitív statisztika nyomán a fővállalati bummbelé masina vezérlő agya utasítása szerint: a friss tőke dalolva excellálta a bővített kapitalista újratermelést!…
A főnökünket pedig magasabb beosztásba helyezték.
— Itt ébredtem fel — fejezte be álmát álmomban Szerver Tyutyu.
Egy ideig még rázott a hideg, úgyhogy a termoszért nyúltam, és meggyőződve, hogy nem esett kár az agyamban, még vagy kétszer megjutalmaztam magam egy kis székely viszkivel.
Aztán nagyot sóhajtva szépen visszaaludtam.
Istenem, mit hozhat még a jövő!…
