Máthé ÉvaSzombat reggel van. Február 14. Valentin napja.
Persze tudom: van, aki köpni, nyelni nem tud az idegességtől, mert úgy véli, a mai nap semmi másról nem szól, mint a piros szivecskékről, a szirupos szerelmi vallomásokról, a ködfátylas, nyálas, amerikai romantikáról. Pedig tudni illik, hogy e napon Szent Bálintot ünnepeljük, aki nemcsak a szerelmesek, hanem a lelkibetegek és az epilepsziával élők védőszentje is…
Hoppá! Amint éppen erről tájékozódok, az éteren keresztül, vagyis az interneten (hol máshol?), az is szembejön velem, hogy ma van a KÖNYVAJÁNDÉKOZÁS VILÁGNAPJA! Azon gondolkozom. kinek szeretnék ma könyvet ajándékozni? Nem lenne fölösleges akció, mert ugyanbiza milyen sors vár köteteimre? Három lányunokámat nem látom előre olyan bekuckózós, könyvfaló állapotban, aminőért annyira lelkesedni tudtam valamikor. Nem hiszem, hogy mesterséges intelligencia áthatotta világunkban valaha nagy becsben lesz még az írott, nyomtatott szó. Böngészem a könyvespolcomat: mit, kinek ajándékoznék el szívesen? Valahol, a szívem táján borzongva érzem: ettől sem tudnék megválni, attól sem, miközben tudva tudom, hogy megsemmisülésem után ebek harmincadjára jut majd több száz kötetes magánkönyvtáram.
Polcaim egyik, szinte elérhetetlen magasságban lévő zúgában megőriztem két fiam néhány gyermekkori ereklyéjét. Szóval már csak nekem ereklyék, ők bizonyára nem emlékeznek Méhes György rongyosra olvasott kötetére, a Szikra Ferkóra, vagy a valamikor nélkülözhetetlen Nagy indiánköyv-re. Az 1965-ös, azaz hatvan évet is betöltött kiadványunk a sok használattól szétesőben van, megsárgult, öreg cellux szalag óvja még mindig – úgy-ahogy – a széteséstől. Az én kedvencem – emlékszem – egy úgynevezett öltöztető könyvecske volt, a lapok alsó és felső részét külön lehetett forgatni, és így mókás alakok keletkeztek a lapjain. Az elkallódott. No meg végtelenül izgalmasnak találtam, hogy Kormos István halhatatlan mesekönyvében, a Vackorban voltak olyan oldalak, ahol a kis medvebocs szüleihez (vagy kihez?) írt leveleit kézírással nyomtatták. Képes voltam azt vizionálni, amikor olvastam, hogy Vackor valahol, éppen abban a percben körmöli a sorokat, és lényegében nekem írja a levélkéit. Szóval fantáziálásban mindig jó voltam, ez az igazság.
Szóval kinek, mit adnék ajándékba és miért? Tényleg majdnem bármely könyvemet bárkinek, aki megbecsüli őket. De vannak ereklyék, kedvencek, ezektől soha nem válnék meg, és nem is fogok. Legszívesebben végrendelkeznék arról, hogy tegyék majd mellém a sírgödörbe ezeket, dehát ez annyira nonszensz, hogy restellem is, az urnában úgysem lesz hely semminek, csak a hamvaimnak. Itt vannak például a végzetes és mélységesen fájdalmas régi, nagy szerelem emléktárgyai, a korán elhunyt csodálatos költő-földink dedikált és nem dedikált verseskötetei, azok csak az enyémek, és majd valahol, egy szemétdombon pusztán önmagukban, a létükkel idézgetik elavult, megfakult érzéseimet. No de annyi mindent kellene felsorolnom a kötetek közül, melyektől nem szívesen válnék meg, hogy itt abba is hagyom a listázást.
Viszont van egy vékony kis kötetem, kimondottan gyerekeknek való. Mindig kéznél tartom. Ha bármikor felültöm, úgy érzem: friss szellő járja át lelkemet, környezetemet. Arról még említést kell tennem. Kedvencem. A beírás szerint nagyobbik fiam kapta érettségiző korában barátjától, Botitól. Döbrentei Kornél írta a Tiszókát. Homályhonban és Tündöklendben játszódik a mese és Tiszókáról, a tiszavirág életű kérészkéről szól. Aki évekig készülődik Homályhonban, hogy majdan egy rövid, napsugaras nyári napon meglássa maga fölött, a “nagy fénycsinálót”, a napot. Mint ahogy e borongós, februári Valentin napon, mi is várjuk már a kikeletet. Ez a mindössze 150 oldalas, pazarul illusztrált kis kötet annyi érzelmet, ismeretet tartalmaz, hogy ha tanár lennék, biztosan kötelező olvasmánnyá tenném, de csak a diplomám szerint volnék tanár, no meg hatalmam sincs az ilyen akciókhoz. Ezért csak halkan megjegyzem: Valentin napon nem muszáj szívecskéket, szerenádot adni, dúdolni esetleg kérészéletű szerelmünket tanúsítván. Inkább ajándékozzunk könyveket, amíg még léteznek, és létezünk mi is, hiszen ma a könyvajándékozás világnapja van!
