Még egy vélemény az egyenruha témához…

Elolvastam egy csomó véleményt az egyenruha újbóli bevezetéséről. Nagyjából ismerem azok véleményét, akik szorgalmazzák és azokét is akik ellenzik.

Szerintem:
Az egyenruha Romániában rossz emlékeket hoz újra felszínre. Nem a mostani diákoknak, hiszen nekik nem, de azoknak, akik ezt a törvénytervezetet előterjesztették, egészen biztosan van emlékük az egyenruhás korszakról. Hiszen ők is hordták.

Kik terjesztették be?

A PSD szenátorai. Így kimondva nem meglepő, hogy pont ők. Talán visszasírják a kommunizmust. Akkor volt ugyanis az az elv, hogy mindenki legyen egyforma. Majdnem azt írtam, hogy egyenlő, de az sosem volt.
És mit mondanak az indoklásba ezek a jóemberek, miért is kell szerintük egyenruha?
1. Mert megszünteti a diszkriminációt és csökkenti a bántás jelenségét. OK értjük.
2. Növeli a tanintézményekben a biztonságot. Ezt újra el kellett olvassam, hogy mit is gondolt a költő, de megmagyarázták. Azért kell egyenruha, mert a kapusok és az oktatási személyzet könnyebben felismeri a saját iskolájuk diákjait és ki tudják szűrni az idegeneket.
3. Erősíti az összetartozás érzését és a tanulásra összpontosítást. Na itt meg kellett kapaszkodnom az asztalba. Összetartozás érzés, talán értem… De a PSD szenátorai leírták fehéren feketével, hogy azért kell egyenruha, mert a mindennapi öltözködési lehetőségek egyszerűsítése a tanulók figyelmét a külső megjelenés helyett a tanulásra, a fegyelemre és a személyes fejlődésre irányítja. Hát Kim Jong Un mind a két szemöldökét megnyalta volna, ha ilyet írtak volt az elvtársak neki Észak-Koreában. De nem írtak, mert a PSD-s elvtársak írták itt az Európai Unióban, a XXI. században.

Szóval akkor vegyük az elejéről.

1. Bántás.

Az, hogy egy gyerek bántja a társát, azt nem az egyenruha fogja megakadályozni. A mi időnkben is voltak szerényebb körülmények között élő családok és bár mindenkinek ugyanolyan egyenruhája volt, attól még Sanyi addig kergette Jocókát, amíg Jocó, aki nem bántotta, nem hergelte Sanyit, csak egy szerényebb képességű diák volt egy szerényebb anyagi háttérből származó családból, rémületében egy kisollót Sanyi vállába vágott. És nem Jocó volt a hibás, hanem Sanyi! Pedig egyenruhában volt mindkettő.
Az egymás bántása, a gonoszkodás nem azon múlik, hogy egyenruhát hordanak a gyerekek, vagy sem. Első sorban neveltetés kérdése. És a gyerek a példákból tanul. Amit lát otthon.

Sanyi ezt látta. Ha nem abban a körben forog valaki, amiben ő, akkor lenézheti, megvetheti, és akár bánthatja is… Jocó pedig ösztönlény volt. Mert ezt látta otthon. Náluk nem a hosszú beszélgetések oldották meg a konfliktusokat, hanem a ösztön diktálta reakció.

Tehát véleményem szerint a gyerekekkel ezt meg kell beszélni. Ahogy te viselkedsz másokkal úgy fognak veled is. És nem szabad valakit azért elítélni, mert a körülmények, amibe született szerényebbek, mint a tied. Inkább segíts neki, emeld fel. Ha szomorú, vigasztald meg, bátorítsd, öleld meg. És ezekhez higgyétek el, nem kell egyenruha.

2. A biztonság.

A COVID óta egy félrecsúszott világban élünk. A pedagógusok többsége tapsol annak a döntésnek, amely aztán most már törvénnyé vált, hogy az intézmény épületébe nem mehet be “idegen”. Vagyis a szülők.

Nem azért, mert még mindig valamilyen vírust behurcolnának, nem. Azért tapsolnak, mert így a szülővel nem kell beszélni. A szülő nem tesz fel kellemetlen kérdéseket. A szülő nem látja a körülményeket, amelyek lehetnek nagyon jók, vagy éppen nagyon mostohák. De, ha a szülő csak a kapuig jöhet, akkor nincsenek kérdések. És ebben az önkormányzat, mint intézményfenntartó partner. Nekik is jó, a szülő nem látja, hogy pl. beázik a tető, penészes a fal. Nincsen rendben a felszerelés, nincsen WC papír az illemhelyeken, nem megfelelők a padok, vagy sorolhatnám… Lenne mit. De nem látja, nem kommentál, nincs baj. Ha látja, szót emel és kész a baj. Tehát ne jöjjön be senki.

Mert még ki jöhetne be? Mondjuk más iskola diákja. Jó, vagy rossz szándékkal. De ilyen mindig is volt. Nem mondom, hogy a rivális diákbandák leszámolását pártolom, nem. Erre ott lenne a rendőrség, hogy intézkedjen, vagy a polgárőrség. És higgyétek el. Ha a gyerekek bunyózni akarnak, akkor megteszik az épületen kívül is, ez sajnos már közbiztonsági kérdés, vagy ugye… neveltetési. Marosvásárhelyen fényes nappal a plázában vertek össze gyereket. Nem kell ahhoz iskola.

3. Az összetartozás és a figyelem ide-oda irányítása.

Igen az egyenruha segít az összetartozásérzésben. Elismerem. Ha nem így lenne, lehet a focisták is mindenki olyan mezbe játszana, amit épp tisztán talált a szekrényben. De ott van egy csapategység, ez átültethető a diákok közé is igen. De miért így? Miért nem úgy, hogy büszkévé tesszük a diákot, hogy ő egy adott iskolába jár. És mikor megkérdik, hogy hova, akkor nem kell neki egyenruha, hogy kihúzza magát és büszke legyen. Mert az iskolának a diákok és a tanárok által hírneve van a városban. Mert jók az eredmények, mert kreatív a vezetés, és jó oda járni. Nekünk mikor Bolyaisok lettünk beszéltek valami Bolyai szellemről. Aztán elmondták, hogy majd lesznek, aki rosszat mondanak ránk. De mi legyünk büszkék arra, hogy Bolyaisok vagyunk, mert ez egy sok sok éves múlttal rendelkező intézmény és mi igyekezzünk többek lenni. És ma, a sokat szidott sznob Bolyaisok, bárhol legyenek a világban érzik, hogy összetartoznak. És megkockáztatom, hogy még segítik is egymást. Mert összeköt bennünket az almamater. Az iskola és annak szellemisége és nem az egyenruha.

Ami a figyelmet illeti az egy vicc. Az egy kommunista felfogás, hogy a tanulásra figyelj, ne Pirike kivillanó vállára, vagy térdére. Ugyanmár. Nincs ebben a mondatban egy leheletnyi szexizmus? Hányadik században élünk elvtársak? Tényleg azt a világot éljük, hogy az öltözködésbeli különbségeket el akarjuk törölni és a fiatalokat a tanulásra akarjuk ezzel ösztönözni??? Tényleg ilyen nagy a baj, hogy már semmi más ötlet nem volt, hogy miért romlik a romániai oktatás színvonala és a ruházatot sikerült azonosítani a baj okozójaként? Nevetséges.

Hallottak-e a tisztelt urak arról, hogy a diák a ruházatával is kifejezi magát? Hallottak-e a stílusról? Az egyéniség fejlődéséről, amit most éppen kordába akarnak tartani, akár a kommunisták. Mi jön majd ez után? Kivezetik a változatosságot? Legyen minden egyforma? Egyen autó, egyen lakás. Porciózzuk majd a kenyeret és szombatonként csak a páros rendszámú autók járhatnak majd??? Gondolják ezt picit át.

Annál is furcsább számomra ez a nagy egyenruha visszavezetés és a kommunizmus szellemének megidézése, mert úgy tudom, hogy Románia végtelenül büszke rá, hogy az EU tagja. Sokat böjtölt, hogy az lehessen, és most mikor a demokráciát kiporciózták Romániának is, akkor hogy sikerült ebből a szubszidiaritás elvét kilúgozni? Hogy van az, hogy döntünk valamiről, egy közösségről, úgy, hogy őket nem kérdezzük meg. Mi ez a kommunista tempó uraim?

Emlékszünk ugye az EU jelmondatára: Egység a sokféleségben! Nem vagyunk egyformák, sok félék vagyunk. És a gyerekek sem egyformák. Nem lehet rájuk erőltetni azt, hogy egyformán szürkék, vagy kékek, vagy kockásak legyenek. Ez az idő már elmúlt, vissza lehet ugyan fordulni és nosztalgiázni, de követni kell az idő kerekét. Haladni kell a korral. Vagy írjak még ilyeneket?

És mikor ezeket a szavakat leírom, akkor eszembe jut, hogy az RMDSZ szenátorai ugyanúgy elfogadták ezt az eszemet döntést. Ugyanúgy egységet vállaltak a kommunista múltba révedő PSD-s kollégáikkal, ugyanúgy elfelejtették megkérdezni a diákokat, ugyanúgy nyomták a gombot. Pedig mi magyarok egy sokkal régebbi Szent Istváni intelem óta tudjuk, hogy a sokszínűség erő, az egyformaság pedig gyengeség. A történelem folyamán sok példát hozhatnánk.

De egy dologra mégiscsak jó volt ez törvény. Na jó, kettőre. Kiugratta a nyulat a bokorból. Látjuk, hogy ki miként gondolkodik, és hogy olyan nagy különbség nem volt a szenátusban. És kettő, összerántották a fiatalokat. Újra összeálltak és sündisznó alakzatba fordultak. Tudják miért kedves szenátor urak? Azért, mert ők ebben a dologban egységesek. És, hogy ennek a véleményüknek hangot adjanak nem kellett nekik sem zakó, sem szarafán. Elég volt egy fekete póló.Én büszke vagyok rájuk, hogy megtették. És mellettük állok teljes mellszélességgel.

*A díszruha, vagy díszviselet, az egészen más. Mikor ünnepelünk, akkor ünnepelünk.

(fotó: alba24.ro)