Boldog új embert!

„Boldog az az ember, aki megtalálta a bölcsességet, és az az ember, aki értelmet kap. Mert több haszna van ennek, mint az ezüstnek, és nagyobb jövedelme, mint a színaranynak.” Péld. 3, 13-14

Boldog új évet kívánsz? Nem inkább boldog új embert kellene? Na nem egy új, vidám férjet kell kívánni a megsavanyodott házasságokba, nem elválni kell és újba fogni, a meglévőt kellene rendbe tenni. A fejekkel kezdeni elsősorban. Akkora összevisszaság van, hogy ne mondjam azt, hogy zakotaság, mint ide Lacháza. Nem a világ boldogtalan, nem a települések, a házak, nem a napok, hetek, hónapok és évek, hanem az emberek. Folyik a pénz- és az élvezetek hajhászása, de minél több van, annál több a boldog és elégedett ember? Egy csudát, még több kell, még intenzívebb élmény, még nagyobb vagyon, hajrá, én legyek az első, az sem baj, ha a lelkemet eladom, csak sorakozzanak a valós és virtuális vagyontárgyak. Félmillió dolláros torta, aranyból, drágakövekkel díszítve? Ide belőle kettőt! Kokain, heroin? Áh, az ma a múlté, jöjjenek a szintetikus vagy épp az olyan „természetes” vegyületek, mint az andrenokróm. Az se baj, ha gyermekvér vagy sikoly tapad ezekhez, a lényeg a pillanatnyi mámoron van, „én” vagyok a világ ura!

Legyen az enyém a Taiwan, Elzász, India, Alaszka, Kaukázus, a Balkán, Afrika, a Golán fennsík, Kuwait, Irak, Afganisztán. Minden! Aztán ha nem megy szépszerivel és csellel, akkor hadd kelepeljenek a fegyverek!

Boldog békeidők… – sóhajtjuk vágyakozva. Volt olyan év, hogy ne legyen valahol háború? Ha nem is nyíltan, és szemtől szembe, de az a bizonyos „hideg” ami megmérgezi a lelkeket, az otthon melegét, hogy ne legyen hazád, és ne érezd magad otthon, hogy a legszívesebben valahol idegenben keress új hazát? Hogy sírj, amikor a kicsiny falud eszedbe jut, ahol születtél, nevelkedtél? Ha nem a háború, akkor jön valami újabb gumicsont, amit lehet rágni évekig: járvány, oltás, klímahiszti, műételek, mind-mind egy hatalmas porszívó, amivel nemcsak az emberek pénzét, de az agyát is kiszívják!

A sok pénzzel, amit megkeresnek, összeharácsolnak, ellopnak, kiharcolnak az emberek, annyi mindent meg lehet venni! Szépet, és giccsest, hasznost és fölöslegest, csak épp valahogy a világ nem lesz sehogy sem szebb, sem jobb tőle, mert az emberek sem lesznek sem szebbek, sem jobbak. Néha igyekeznek, ott vannak a látszatmegoldások, a plasztikázások, a műjótékonykodások, a szerepjátékban tetszelgések, de aztán belefáradnak, a sutba dobják és jön a fogak fehérjének a mutogatása, az ökölrázás, a fenyegetés, az erőfitogtatás.

Megint utaztunk egy kört a Nap körül. Drágább volt, mint a tavalyi? Mindenképp, mert annyi mindent rá lehet fogni Putyinra, az EU-s előírásokra és a világpiac és a tőzsdék marionett-pénzmozgásaira. Kovács úr meg pödörint egyet a bajuszán, megtett mindent, hogy roskadozzon a karácsonyi és a szilveszteri asztal, mert „úgyis csakis az a mienk, amit megeszünk és megiszunk…” Fellődözött az égbe, és szétdurrogtatott a földön a sok proli annyi pénzt, hogy azzal Dunát lehetett volna rekeszteni, ahelyett, hogy értelmesebb és hasznosabb célokra költötték volna. Cirkusz és kenyér kell. Ha a kenyér nem is, a cirkusz mindennapos. Gondoskodnak róla honatyáink, akiknek igen kevés hajszála hullik el a valós bajok orvoslása közben.

Hát ide vezet a széles úton járás, amikor sodródok és másokat is magammal rántok abba a becsapós körhintába: mit együnk, igyunk, mivel ruházkodjunk és hogy szórakozzunk? „Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa!” „Gyümölcseikről ismeritek fel őket.” „De amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?” Most, ha jönne, egyre többet találna. Kár, hogy nem a templomokban, hanem a mecsetekben. „A vallás a népek ópiuma.” A vakbuzgó hit a világi- és vallási vezetőkben meg egyenesen egy aranylövéssel ér fel. Ezért kívánok én nemcsak boldog, de minél több bölcs embert 2024-ben! BÚEK!