Búcsú az ifjú kapitánytól

Puskából kilőtt szélsőként alig 17 esztendősen dobták be az A osztály mély vízébe. Ilyen fiatalon az olyanoknak adatott meg, hogy felvegyék a versenyt a jóval tapasztaltabb ellenfelekkel, mint Dobrin, Balaci vagy Hagi. Utóbbi még csapattársa is volt az ifi válogatottakat tömörítő Luceafărulban. Czakó János talán ezért is bízott annyira Varga Lacikába. Abba a barna hajú, apró termetű, de szívós gyerekbe, akit a Liget közönsége is hamar a szívébe fogadott. Előbb a mérkőzéshajrákat felélénkítő tartalékjátékosnak szurkolt, majd a kezdőemberré vált kölyöknek. Csakhogy amilyen hirtelen jött, úgy ment is. Az elején mindenki meg volt győződve, hogy Lacikát érni, nőni, erősödni, egyszóval tapasztalatot szerezni küldték kölcsönbe a város második csapatához, az Elektromaroshoz. Itt nem csak megemberesedett, de hamarosan az együttes vezéregyéniségévé és csapatkapitányává nőtte ki magát. Ekkor ismét felcsillant a remény; a szurkolók úgy gondolták, most már az elsőosztályos ASA-nak is hasznára válhat. Helyette azonban kevésbé tehetséges, kisebb munkabírással és gyengébb kapuérzékkel megáldott futballistákat édesgetett magához a militarizált klub vezetősége. A sors is elfordította az arcát tőle. És talán soha nem fordult vissza igazán… A vigaszt Varga nem pályán, és nem annak a szélén kereste, hanem valamivel odébb. Ott, ahol az első koccintás után mindenki a lehető legjobban ért a futballhoz. Hiába volt gyors, technikás, ellenfelei számára kiszámíthatatlan, a sorsát nem tudta kicselezni. Varga László életének mérkőzését valaki onnan fentről időnap előtt lefújta.

Maradj kapcsolatban a Vásárhely.ma-val!

Ha szereted a Vásárhely.ma híreit, jelöld meg kedvenc forrásként!