Szucher ErvinÉletének 91. évében Bukarestben elhunyt a romániai könnyűzeneélet talán legtermékenyebb szerzője, a Siklódon született és Székelykövesden nevelkedett Kerestély Zsolt.
Kerestély Zsolt ma bekövetkezett halálát a fővárosi Constantin Tănase Revüszínház hozta nyilvánosságra. A 91 éves zeneszerzőt szerdán a bukaresti Victoria sugárúton lévő kultúrintézményben ravatalozzák fel.
A székelykövesdi református lelkész gyerekeként a román fővárosba kerülő Zsoli 1965-ben robbant be a hazai könnyűzene világába. Akkor a kor egyik legmenőbb szólistája, Constantin Drăghici tolmácsolásában a Bukaresti Rádióban felcsendült első dala és egyben slágere, a Primul pas. A sok száz közül a legnépszerűbb szerzeménye a Copacul, amelynek szövegét maga az előadó, Aurelian Andreescu írta. Ennek magyar is van, szövegét Józsa Erika írta, és Tamás Gábor énekelte.
Az évtizedek során Kerestély Zsolt a szakma legjobbjaival dolgozott: Aurelian Andreescuval, Corina Chiriackal, Angela Simileaval, Margareta Pâslaruval, Stela Enacheval, Marcel Pavellal, Aura Urziceanuval, Cătălin Crişannal, Monica Anghellal és sok-sok mással. Szívesen írt magyar előadók számára is – mármint azoknak, akik igényelték. Merthogy Kerestély Zsolt úgy távozott e világból, hogy néhány kivételt leszámítva, sem az erdélyi, sem az anyaországi előadók nem fedezték fel maguknak. Mindössze Tamás Gábor énekelt pályája során több Kerestély-szerzeményt, olyanokat, amelyek aztán felkerültek valamelyik lemezére is.
Kerestély élete nem volt sima diadalmenet. Sokáig szenvedett „egészségtelen” származása miatt. A kirekesztő rendszer miatt nagyjából annyi idő alatt végezte el a zeneakadémiát, mint más két egyetemet. 1956 ősze nem csak a vele egykorú pesti srácok hőstetteiről illetve a kolozsvári diákbarátai kiállásáról vált emlékezetessé; az akkor már a 22. életévén túl lévő Zsoli ekkor lépte át először a konzervatórium küszöbét. Leszerelés után, november végén audiensként kérezkedett be az akadémiára, de mindent úgy csinált végig, mint hallgató társai. Egy idő után nem csak órákra járt, oktatóitól tanítványokat is „kapott”, akiket a felvételire készített fel. És míg a következő esztendő őszén a tanoncok boldog gólyákként kezdhették az egyetemi évet, Kerestély Zsolt a továbbiakban is csak „bejáró” hallgatóként folytathatta a zeneiskolát. Pedig harmadjára is tízesre vizsgázott, de mivel papfióka volt, nem vehették fel. „Látván, hogy minden egyes tanítványom már bejutott, sőt egyesek már a másodéven is túl voltak, némi biztatásra elhatároztam, hogy kihallgatásra jelentkezek a tanügyminisztériumban. Arra kértem őket, kérdezzék meg, hányasra sikeredett a felvételivizsgám. Ha nem tízesre, nem kérek semmit. De, ha igen, lépjenek közbe, és ne tegyék tönkre az álmaimat, csak azért, mert apám pap. Három hét múlva értesítettek hogy felvettek az egyetemre. Így végre, 1958 késő őszén, immár hivatalosan is, elkezdhettem az egyetemet” – mesélte e sorok írójának néhány évvel ezelőtt Kerestély Zsolt.
Élete során a Székelyföldről Bukarestbe került művész számos díjban, elismerésben és kitüntetésben részesült, többek között a Kulturális Érdemrendben, amelyet 2004-ben Ion Iliescu államfőtől vehetett át. Az évtizedek során mind szülőfaluja, Siklód, mind az a település, ahol felnőtt, a Mezőpanithoz tartozó Székelykövesd szinte teljesen megfeledkezett róla.
