Szucher ErvinÉletének 89. évében elhunyt Ráduly János, Kibéd jeles pedagógusa, költője, írója és néprajzkutatója, aki több mint száz kötetet, füzetet és tanulmányt hagyott maga után.
Ráduly János pedagógus, néprajzkutató, költő és író évtizedeken át Kibéd és a Kis-Küküllő mente meghatározó személyisége volt. 1937-ben született Korondon, majd 1962-től Kibéden tanított magyar nyelvet és irodalmat. Egészen 1998-as nyugdíjba vonulásáig nemzedékeket nevelt a tudás, az anyanyelv és a szülőföld szeretetére. Emellett fáradhatatlan kutatóként a Kis-Küküllő mente néphagyományainak, népköltészetének és helytörténetének feltárását tekintette élete egyik legfontosabb feladatának. Munkásságának eredményeként több mint száz kötet, füzet és tanulmány jelent meg neve alatt. Ráduly János első írását a Vörös Zászló közölte 1959-ben. A későbbiekben az Utunk, Igaz Szó, Művelődés, Napsugár, Tanügyi Újság, Ifjúmunkás, Hargita, Helikon, illetve ezek utódlapjaiban közölte írásait.
Életművét számos szakmai és közösségi elismeréssel jutalmazták, de számára a legnagyobb értéket mindig Kibéd jelentette, amelyet választott otthonának vallott, és amelynek kulturális örökségét egész életében hűséggel szolgálta. Halálával Erdély magyar közművelődése, a néprajztudomány és a kibédi közösség egy kivételes tudóst, tanárt és alkotót veszített el. Emlékét tanítványai, olvasói és mindazok őrzik, akik ismerték és tisztelték munkásságát.
A Vásárhely.ma publicistája, Bölöni Domokos, az elhunyt egykori kollégája és barátja kis verssel búcsúzott tőle:
In memoriam
RÁDULY JÁNOS
KESERVES
Ma egész nap bujdokoltál,
mint a kökény, fanyar voltál,
mint a kökény, fanyar voltál.
Fanyarságod tenger-volta
árvaságom sokszorozta,
árvaságom sokszorozta.
Árvaságom kivirágzott,
árvalányhajat fakasztott,
árvalányhajat fakasztott.
Leszakítanám, de nincs kinek,
a bú sosem kell senkinek,
a bú sosem kell senkinek.
Ábrám Zoltán
