Máthé ÉvaFiatalok, középkorúak, családban élők – ne figyeljetek ide! Társtalanok, magányosok, egyedülállók – annál inkább!
Megjött a gondosórám. Az erdélyi! A reklámszöveg mottója így szól: VÉDD A NAGYIT! Igen, én vagyok az egyik legmagányosabb marosvásárhelyi nagyi. Száz kilométeres körzetben senkim nincs. Csak a cicám. Imádnivaló de védelmi szempontból hasznavehetetlen. A száz kilométeres körzet szélén is csak az egyszem fiam figyel rám, ha kérem, ő is hol Brüsszelben, hol Portugáliában, hol Bukarestben, hol Vasluiban, hol Sepsiszentgyörgyön, hol Görögországban, hol Finnországban, hol Budapesten végzi a dolgát. Jól teszi. Másik fiam nagyon messze van. Nem érdekli… Mármint ez a nagyivédelem. Egyáltalán!
Szóval évekkel ezelőtt az anyaországban elindult ez a gondosóra-program. Azóta nagyon megizmosodott a mozgalom, több millió magyar nyögdíjas veszi igénybe, ingyenesen. Azóta már kompromittálódott is. Kiderült, hogy a leköszönt hatalom politikai célokra is használta a szerkentyűket, azaz üzengetett a nagyiknak és ótatáknak mindenféle politikai tartalmat. Mondjuk ez engem nem érdekel, azaz nem kell érdekeljen. De azért persze igen, odafigyelek… De az én gondosórámnak ehhez nincs köze. Az erdélyi központ Sepsiszentgyörgyön van. Tehát én a karomon vagy nyakban viselem a kis műszert. Ha elesek, vagy nyomom a gombot, és ezzel jelzem, hogy bajban vagyok, akkor a nap 24 órájában a drága sepsiszentgyörgyi éber szolgálatosok azonnal rám figyelnek, és szólnak a kontakt személyeknek vagy a mentősöknek, vagy Istentudjakiknek, hogy induljanak hozzám.
Azért ez jó! Amióta pár napja a karomon éktelenkedik a vaskos gondosóra, mintha nem lennék annyira egyedül. Érzékeny a műszer. Megtörtént már e napok alatt, mióta társamul szegült, hogy elkezdett beszélni. Csak úgy kapkodtam a fejemet. Mi a csuda? Ki beszél hozzám, miután már majdnem 5 éve, a sztáromapárom halála óta megszoktam, hogy senki… Hát őórasága karatyol, miközben nem kértem jótevőim azonnali segítséget. Hát persze ilyenkor gyorsan meg kell nyomni a ,,pofabe” gombot, hogy Sepsin ne aggódjanak, tüsténkedjenek…
Persze ez nyilván butaság, de ezzel mintha odatartoznék, a székelyekhez…
Jaj ne felejtsem: Kovászna megyében támogatott a szolgáltatás. A mi Soós urunk még nem lépett. Nekem havonta száz lejem bánja az idefigyelést. Megéri! Nem?
Még biztosan sokat mesélhetnék erről, de most abbahagyom. Ha valakit még valami érdekel ezzel kapcsolatban, a FB-n megtalál.
Világ magányosai, egyesüljetek! Kérdezzetek!. Ha akartok…
Ábrám Zoltán
Bölöni Domokos
Árus Csongor László
