Norvégiai képeslap – 1. Oslo

Június végén Kolozsvárról repültünk Norvégiába, Oslóba. Egy péntek este érkeztünk, eredetileg csak két napot, két éjszakát terveztünk a fővárosban ülni, de végül három lett belőle.

Az eddig nem látott európai nagyváros

Oslo egyik, eddig általam látott európai nagyvároshoz sem hasonlít. Érdekesnek mondanám, de ezt a kifejezést használják akkor is, amikor nem tudják mit is mondjanak egy művészi alkotásra. Leginkább a SZÍNES kifejezés talál rá. Eklektikus: régi, modern, modernizáló, régies – minden együtt, egymás mellett. Terek, parkok, rengeteg virág mindenhol. Nem hiányoznak a szobrok sem, modernek és klasszikusak, szökőkutak, rengeteg pad, ahol meg lehet pihenni, hűsülni az árnyékban. Ivókutak friss, jéghideg vízzel. Metro, busz, villamos, komp, hajó – ez a tömegközlekedése.

Az emberek? Sokfélék. A világ (talán) minden tájáról. Bevándorlók és helyiek, mindenki norvégül beszél. A turistához angolul szólnak, vagyis azonnal átváltanak angolra, ha észreveszik, hogy nem értünk norvégül. Sorban állnak még a szurkolók is, hogy bejussanak a szurkolói arénába. A busznál, a metrónál, a vonatnál szintén. Ráérnek, tudják (?) minek tolakodni, rohanni.

Ismerőseimnek, barátaimnak úgy tűnhetett, az itthoni hőség elől menekültünk Északra (Pedig dehogy! A repülőjegyet már hónapokkal korábban megvettem!), de ott is 30 fokos meleg fogadott. Ráadásul a Nap sem nyugszik le. Este fél 11-kor még hétágra sütött, reggel fél 6-kor pedig már a hasunkra. Éjjel sem sötétedett be, szürkület volt csupán.

Volt egy kis kalandunk is: a hotelben a fürdőszoba ajtaját nyitva hagytam, az elzárta a bejárati ajtót, nem lehetett bemenni. Szóltunk a recepciósnak, jött, nem sikerült kinyitania. Jött egy biztonsági szaki, kétszer is hozott valami eszközt, de nem járt sikerrel. Felajánlott a hotel menedzsere egy szobát addig is. De lent a hallban kényelmesen ültünk, hűvös volt…. A tűzoltókhoz fordultak, de azok éppen nem értek rá, különben sem forgott veszélyben az életünk. Aztán jött két izmos pasas és szabályosan, mint a filmekben, berúgták az ajtót. Kb. három órát várakoztunk. Közben a recepciós folyamatosan érdeklődött, kell egy szoba, hogy lepihenjünk, akarunk enni, vagy inni valamit, jól érezzük magunkat?

Plusz egy nap Oslóban

Péntek este érkeztünk, hétfő délben vonattal utaztunk tovább. Eredetileg az volt a tervünk, hogy még vasárnap továbbmegyünk. Csakhogy….. Norvégiában hosszú távolságon szinte mindenki vonattal közlekedik. Ott ez valahogy természetes. Ebből kifolyólag nem úgy van, hogy kimegyek a pályaudvarra és megveszem a jegyet, hanem egy-két héttel, hónappal korábban tervezek és foglalok vonatjegyet. Vagy legalább pár nappal az indulás előtt, de akkor már nem biztos, hogy én választom ki az indulási időpontot. Az történt, hogy szombaton akartuk megvenni vasárnapra a jegyet. Hát nem volt. Az összes járatra elfogyott. Mit tehetünk? Megvesszük hétfőre és foglalunk még egy éjszakára szobát. Ugyanazt béreltük még egy éjszakára, amelyben már két éjszakát töltöttünk és a vonatjegyet is megvettük a telefonos applikáción keresztül. Nem akkorra, amikorra szerettük volna, de koradélután indulhattunk, és így is megfelelt. Még örültünk is egy kicsit, hogy jut még egy teljes napunk Oslóra.

Vasárnap tehát folytattuk a város felfedezését, múzeumlátogatást. No meg délután a hallban üldögélést, ahogy fentebb már elmeséltem.

Folyt.köv.