Találkozás egy magyar bányásszal – Ausztráliai körutazás 4.

Előző ausztráliai beszámolónkban arról írtunk, hogy a Föld legnagyobb opálmezőjén helyezkedik el az a bányászváros, mindentől távol, ahol az emberek a föld alatt élnek a bányaalagutakban és vájatokban. Arról is említést tettünk, hogy találkoztunk egy magyar bányásszal.

Az ott tartózkodást úgy éltük meg, mintha egy másik bolygón lennénk, ugyanis egy bizarr, szürreális városba érkeztünk. Ott találkoztunk a magyar bányásszal is.

Coober Pedyben ma is bányásznak

Többnyire itt magánszemélyek, önálló projektek révén bányásznak. Minden ausztrál állampolgárnak lehetősége van az államtól területet bérelni és azon bányászati tevékenységet folytatni. Az őslakosokat leszámítva, a városban lakók valamilyen módon mind kapcsolódnak a bányászathoz: bányásznak vagy bányászokat szolgálnak ki.

Az emberek többsége a föld alatt él. A régi bányavájatokat és alagutakat alakítják át lakható élettérré, amely jó szolgálatot tesz a sivatagi éghajlat ellen. Az itt mért eddigi legnagyobb hőmérséklet, 2019-ben, elérte a 48.1°C fokot. Nyáron – a forróság miatt – általában a bányászat is leáll. Sokan, az itt élők közül elhagyják a várost, az elviselhetetlen hőség miatt. Az ottlétünk alatt 38-40 °C fok körül volt a hőmérséklet, amelyre a helyiek azt reagálták „Jókor jöttünk, épp hidegfront van.”

Találkozás egy magyar bányásszal

Amikor kitört az opálláz, sok európai érkezett Coober Pedybe szerencsét próbálni. Közöttük sok magyar is, akik a kietlen, embertelen tájban látták a jobb élet reményét, bízva a szerencsében. Sokan közülük meg is gazdagodtak, ám voltak, akik a végeláthatatlan keresés után elhagyták a vidéket.

Sajtóriporterek, dokumnetumfilmesek néhány éve még felkeresték az ott élő magyarokat, de az általunk ismert, Ausztráliában élő magyarok közül, senki nem tudta megmondani, hogy 2025-ben fogunk-e találkozni magyar bányásszal, és ha igen, akkor hogyan találjuk meg őket. Egy izgalmas kalandnak találtuk, hogy felkutassuk élnek-e még magyar bányászok Coober Pedyben és megismerjük élettörténetüket. Egy kalandos felfedező nap után megtaláltuk Frankyt, a magyar bányászt, aki a mai napig bányászként tevékenykedik. Általa egy olyan élményben volt részünk, amit turistaként nem élhet át az ember. A bányászat tényleges működésébe láthattunk bele. Helyi és szakmai ismereteket szereztünk. Olyan területekre vitt el bennünket, ahova csak bányászengedéllyel lehet belépni, így találtunk mi is opált az ott töltött napok során.

De hogyan is találtuk meg Frankyt?

Amikor először autóval körbejártuk a települést, alig láttunk embereket – sokan ugyanis a föld alatt élnek. Minden kihaltnak tűnt. Csak néhány őslakos feküdt a bokrok tövében.

Végül találtunk egy kocsmát. A kocsmában néhány bányász hűsölt. Szerb, görög, horvát származásúak voltak, többségük görög. Őket kérdeztük, ismernek-e magyar származású bányászokat. Egy másik kocsmába irányítottak bennünket:. „Az üzlet melletti kocsmában lesz egy 92 éves, magas, süket férfi. Jugoszláviából származik. Matiasnak hívják – ő az egyik legidősebb a településen. Őt kérdezzétek, talán tudja.”

Átsiettünk a másik kocsmába. Beléptünk, és nagy örömünkre ott ült egy nagyon magas, idős férfi – éppen úgy, ahogy mondták –, bár nem tűnt 92 évesnek. Oda is mentünk hozzá és próbáltuk kideríteni, ismer-e magyarokat. De valóban süket volt. Egyre hangosabban próbáltunk kérdezni tőle, ő azonban csak nézett ránk. Miközben a kocsmában egyre hangosabban próbáltunk kommunikálni vele, odalépett hozzánk egy mosolygós Fülöp-szigeteki nő, Wen, aki ott dolgozik. Kedvesen és mosolygósan megkérdezte: Jól hallottam, magyarokat kerestek? Majd így folytatta: „A férjem magyar volt. Két éve sajnos meghalt. Jó ember volt. A magyar emberek mind jó emberek. Ismerem az egyik barátját, Frankyt – hívják fel őt!”

Gyorsan fel is hívtuk Frankyt. Magyarul szólaltunk meg a telefonban. Egy pillanatnyi meglepettség és rövid csend után megszólalt: „Tizenöt perc, és ott vagyok.”

Vártuk Frankyt. Semmit nem tudtunk róla – a hangja alapján még a korát sem tudtuk megbecsülni. Nem tudtuk honnan jön, mivel érkezik, milyen élettörténettel.

A várakozás közben eszünkbe jutott, hogy a nagy izgalomban meg is feledkeztünk arról, hogy el sem köszöntünk Matiastól. Gyorsan visszasiettünk hozzá, elköszönni. Még mindig ott ült, de már nem egyedül. Épp inteni akartunk, amikor végre, először megszólalt, a legnagyobb meglepetésünkre magyarul „Már megint mit akarnak tőlem?”.

Eközben megérkezett Franky – egy Chopperrel. Elárulta a teljes magyar nevét. A településen mindenkinek angolosított neve van, így a nevekből sem lehet következtetni a származásra. Csak az ott élő magyarok tudják egymás magyar neveit.

Franky bányász és a legfiatalabb magyar Coober Pedyben. Barátjával Charlie-val közösen bányásznak – aki szintén magyar származású. A nyári forróság idején Charlie nem tartózkodik a városban, ilyenkor máshol él. Franky hamar utalt rá, hogy kettőjük közül Charlie a beszédesebb: ő szokott turistákat fogadni, interjúkat adni – vele készült például egy rész az 5 kontinens, egy nemzet című dokumentumfilm is. Bár Franky csendes, visszahúzódó személyiség, hamar kiderült, hogy nagyon sok közös van bennünk. A bányászat mellett számos tudományterület iránt érdeklődik: házának végében, a sivatag kietlen szélén saját csillagvizsgálót épített és fotózik. Egy világra szóló tudományos kutatás közbenjárója. Mondhatni egy felfedező. Barátjával olyan különleges, gömb alakú kőzetekre bukkantak, amelyek az ősi légkör összetételét zárták magukba. A megtalálás után a mintákat a Sydney-i Természettudományi Múzeumnak adták át, és több ausztrál kutatót is elvezettek a lelőhelyre. Bár Franky elsősorban bányásznak tartja magát, hatalmas geológiai tudással rendelkezik – nemcsak az opálok világában.

Frankytól azt is megtudtuk, hogy jelenleg nyolc magyar él Coober Pedyben – bár a nyári időszakban a legtöbben elhagyják a várost a hőség miatt. Franky ezzel szemben egész évben ott él. Igazi túlélő: nemcsak a perzselő meleget viseli jól, hanem a sivatag különleges veszélyeit is. Megcsípte már vöröshátú pók (közismert nevén redback), skorpió, sőt mérgező skolopendra is. Mivel gyakran jár Ausztrália igazán vad terepein, értékes kőzetek után kutatva, ezekkel az élőlényekkel való találkozás nem is ritka számára.

Franky és Charlie bányája

Jelenleg két bányaterületet is bérelnek. Amikor megkapják az engedélyt, bárhol elkezdhetik a munkálatokat, a város területén kívül. Általában néhány próbafúrást végeznek, hogy felmérjék ígéretesnek bizonyul-e az adott terület és érdemes-e ott folytatni a bányászatot.

Franky a városhoz közelebbi, felszíni bányájukba vitt el minket. Ma már elképzelhetetlen a bányászat nagy gépek nélkül, így nekik is van számos, amik segítik a munka legnehezebb részét. Charlie kezeli a gépeket, Franky pedig a fúrófej mellett figyeli az opálosodás jeleit a kőzetekben. Amennyiben valami értékeset pillant meg, a nagy gépet azonnal le kell állítani, mert az tönkre teheti az opált, így ekkor kezdődik a kézi csákányos munka. Az évek alatt sok tapasztalatuk és elméleti tudásuk gyűlt össze, hogy mára könnyedén tudjanak olvasni a kőzetlemezek rétegeiből, melyik irányba érdemes tovább ásniuk. A munka közben nem tudnak sokat beszélgetni egymással. Magányos munka, magányos élet. Nincs főnök, nincs fizetés, nincs stabil jövedelem. Az örök remény hajtja az egészet.

Előzmények

A világ legnagyobb korallzátonya, a Föld legősibb esőerdeje, az erszényesek és az ércek földje. A veszélyes kígyók és óriás pókok otthona. A legkésőbb felfedezett lakott kontinens, ahol ma is élnek őslakos közösségek. Ahol fordítva váltják egymást az évszakok. Pálmafák, koalák és szörf – mindez Ausztrália.

Ez a kontinens, sivársága ellenére, rendkívül változatos: élővilága és geológiája elképesztően egyedi. Az igazi varázsa a városokon kívül mutatkozik – és ebből nincs hiány, hiszen a terület több mint 95%-a lakatlan. Az érintetlen tájak, a felfedezetlen helyek és veszélyes állatok különleges izgalmakat és kalandokat tartogatnak az utazók számára.

Marosvásárhelyről indultunk a féléves ausztráliai felfedezőútra. Körutazásunknak egy tetősátras terepjáróval vágtunk neki – ez nemcsak közlekedési eszköz, hanem az otthonunk is. Egyszerű életkörülmények, lemondások és nagy kihívások jellemzik mindennapjainkat, de ezeket felülírják a kalandok és a természet közelsége.