A földalatti város – Ausztráliai körutazás 3.

Coober Pedy

Dél-Ausztráliában található bányászváros, amely a Föld egyik legnagyobb opálmezőjén helyezkedik el, mindentől távol. A világ opálfővárosának tartják az ott bányászott értékes opál mennyisége miatt. 1915-ben aranyat kerestek a környéken, de opált találtak helyette, így ekkor kitört az opálláz.

A világ minden részéről érkeztek bányászok, ekkor alakult meg a város. Az opál egy rendkívül ritka és értékes ásvány. Hidrotermális folyamatok révén keletkezik, de biokémiai folyamatok terméke is lehet. Több változata is létezik, de a legismertebbek a nemesopál, tűzopál, tejopál és a faopál.

A várost egy szürreális valóságnak lehet megélni. Az emberek a föld alatt élnek, a bányaalagutakban, vájatokban. Az ott tartózkodást úgy éltük meg, mintha egy másik bolygón lennénk. Ez az érzés nem véletlen, rengeteg filmet is forgattak a város környékén (pl. Mad Max Beyond Thunderdome, Pitch Black, Limbo stb.), a valóságtól távol álló és elvont hangulata miatt.

Az oda vezető út

Az Ausztrál körutazásunk egyik szakasza a belső területekre, a sivatagba vezetett. Adelaide-tól Coober Pedy felé vettük az irányt. Egy kis településen, Georgetownban álltunk meg, pihenni és zuhanyozni. Tudtuk, hogy utóbbira a sivatagi területeken, alig lesz lehetőségünk, így emlékezetes zuhanyzás volt. Port Augustában megejtettük az utolsó bevásárlásunkat. Itt pedig tudatában voltunk annak, hogy nagyjából 2-3 hét fog eltelni, mire Alice Springsbe érünk és újból szerezhetünk be élelmet. 20 doboz ananászkompótot rejtettünk el a székek alá. Ez már régóta bevált mentőkaja, így most is ezzel készültünk. Tartalékoltunk üzemanyagot is, majd megindultunk befelé, Ausztrália közepébe. Port Augustától Coober Pedy-ig már nem volt megállás. Hamar a világ végén éreztük magunkat. Nem volt térerő. Nem voltak települések. Alig voltak autók az utakon. Néha, egy-egy road train előzött meg. Meleg volt, szörnyen meleg. Oly ritkának számított emberrel találkozni az utakon, hogy amikor szembe jött velünk egy másik autó örömmel üdvözöltük egymást. (Ezen az útszakaszon, ha két autós találkozik egymással, akkor mindenki integet; illetve az is szokás itt, hogy, ha az út mellett leállt autót látunk, akkor megállunk megkérdezni, hogy minden rendben van-e, hisz térerő nincs és a segítség ritka.)

Az út során sokszor eltöprengtünk azon, hogy víz és autó nélkül hány napig tudnánk életben maradni. Folyton azon gondolkodtunk, hogyan voltak képesek emberek utat építeni ezeken a szélsőséges helyeken és egyáltalán a felfedezések során, hogyan tudták gyalogosan, állatok segítségével átszelni a kontinenst.

The Gan – A sivatagi vonat

Emlékezetes pillanatok – pontosabban órák – voltak azok, amikor a velünk párhuzamosan haladó teherszállító vonattal együtt haladtunk, és a mozdonyvezetővel integettünk, dudáltunk egymásnak. Ausztrália belső területein villanyhálózat sincs vezetve. Az autóúttal – egész hosszú szakaszon – csupán egy vasútvonal halad párhuzamosan, a híres The Gan. Ez a vasútvonal 126 évig épült és ezzel a világ egyik leghosszabb ideig épült vasútvonala (1878 – 2004). A 2979 kilométeres útvonal Darwintól Adelaide-ig vezet, keresztülszelve Ausztrália közepét és a végtelen sivatagot – összekötve az ország északi és déli részét.

Megérkezés a szürreális városba

Tisztában voltunk vele, hogy nem a legjobbkor érkezünk: a helyiek ilyenkor, a nyári forróság idején rendszerint elhagyják a települést, és csak a hőség enyhülésével térnek vissza. Nem tudtuk, mire számíthatunk.

Éjszaka értünk Coober Pedybe, alig volt némi fény a településen. Egy két őslakost láttunk felbukkanni. Örültünk, hogy van térerő. Megálltunk aludni és hatalmas kíváncsisággal vártuk a másnapot. Reggel, mintha egy filmben ébredtünk volna, díszletek között egy elhagyatott városban.

Bizarr, szürreális egy város: tömérdek roncsautó, földalatti lakások, poros utcák. Mindemellett filmforgatásról otthagyott hatalmas elemek, díszletek vannak a város különböző részein. Olykor nehéz eldönteni, mi tartozik a valósághoz és mi egy filmből otthagyott kellék.

Bányászat, opál

A város a Nagy Viktória-sivatag szélén fekszik, szélsőséges sivatagi éghajlata ellenére is, a világon a legtöbb opált termelték ki. Évmilliókkal ezelőtt ezt a területet az Eromanga sekély tenger borította, amelyben szerves anyagokban gazdag üledék rakódott le. Szilicium-dioxidban gazdag folyadékok szivárogtak be a kőzetek repedéseibe és az üregekbe, majd idővel ez a folyadék megszilárdult. A szilícium-dioxid molekulák megszilárdulás közben különleges mintázatba rendeződnek, ami létrehozza az opál egyedi optikai hatását. Az opálnak több típusa létezik. Értékét az egyedi színjátéka, tisztasága és a ritkasága adja.

Artézi víz

Mivel sivatagi régióról beszélünk, így nemcsak az ívóvíz, hanem a mindennapi célra használt víz is kihívásokat jelent az ott élők számára. Hogyan oldják meg a helyiek? Coober Pedy vízellátása a Nagy Artézi-medencéből származik. A várostól 25 km-re, északkeleti irányban található az a fúrás, ahonnan a vizet szivattyúzzák. A vizet egy sótalanító üzemben kezelik, fordított ozmózissal és azt vezetik Coober Pedybe. Tehát az itt élők a világ egyik legősibb vizét használják. Áramellátását tekintve a város nincs összeköttetésben az ország elektromos hálózatával, így dízelgenerátorral és szélerőművel állítják elő az elektromosságot.

 Még ma is meg lehet gazdagodni Coober Pedyben?

Bár persze minden a szerencse kérdése, a statisztikák azt mutatják, hogy a kibányászott opálok mennyisége csökkenő tendenciában van. Vannak időszakok, amikor hosszú ideig – akár évekig – nem találnak opált, majd váratlanul jelentős érték kerül elő. Bányászként pedig meg kell tanulni gazdálkodni a ritka szerencsével.

Előzmények

A világ legnagyobb korallzátonya, a Föld legősibb esőerdeje, az erszényesek és az ércek földje. A veszélyes kígyók és óriás pókok otthona. A legkésőbb felfedezett lakott kontinens, ahol ma is élnek őslakos közösségek. Ahol fordítva váltják egymást az évszakok. Pálmafák, koalák és szörf – mindez Ausztrália.

Ez a kontinens, sivársága ellenére, rendkívül változatos: élővilága és geológiája elképesztően egyedi. Az igazi varázsa a városokon kívül mutatkozik – és ebből nincs hiány, hiszen a terület több mint 95%-a lakatlan. Az érintetlen tájak, a felfedezetlen helyek és veszélyes állatok különleges izgalmakat és kalandokat tartogatnak az utazók számára.

Marosvásárhelyről indultunk a féléves ausztráliai felfedezőútra. Körutazásunknak egy tetősátras terepjáróval vágtunk neki – ez nemcsak közlekedési eszköz, hanem az otthonunk is. Egyszerű életkörülmények, lemondások és nagy kihívások jellemzik mindennapjainkat, de ezeket felülírják a kalandok és a természet közelsége.

Kalandjainkat és fotóinkat a World Venturer Facebook (https://www.facebook.com/profile.php?id=100089337396525) és Instagram-oldalakon (https://www.instagram.com/w.venturer/) lehet követni.

Fotó: Vizeli Gergő, Szőcs Boróka

Line-art: Horváth Timea

Társszerző: Vizeli Gergő