Miclea Andrea SzidóniaPortugáliában kirándultam pár napot, főként Portoban, de az utolsó előtti napon reggel korán útrakeltünk más közeli városokat is bejárni. Busszal mentünk Bragaba, az első célpontunk a Bom Jesus de Monte templom volt, amelyhez 585 lépcső vezetett fel.
A buszról leszállva hamar megtaláltuk a lépcsőket, mivel nagyon látványos, kanyargós emeletszerű lépcsők vezettek fel a templompig. Az alsó részen kis kápolnák voltak, míg elértünk a teraszos részhez, ahol egy lélegzetelállító killátás tárult elénk, még a borongós esős idő ellenére is. A teraszos résztől kanyarogtak felfelé a lépcsők, minden lépcsőfordulóban egy-egy szentnek láthattuk a szobrát. A lépcsős emeletrészen középen pedig egy kis szökökút állt, ez is ismétlődően felfelé haladva. Mielőtt az első lépcsőfokra léptünk volna elindítottuk a telefonunk stopperóráját, kíváncsiak voltunk, hogy a közel 600 lépcsőfokot mennyi idő alatt másszuk meg. A templom nem csak a saját építészeti stílusa és sok lépcsője miatt, hanem a gyönyörű kis tavas környezete miatt is került fel a Világörökségi listára. Őszintén bevallom, miután az esőben sikeresen felértünk kicsit meg kellett pihennünk. Nagyon kíváncsiak voltunk a templom belső terére, mivel tömérdek információt elolvastunk érkezésünk előtt, de mégsem tudtuk magunk elé képzelni az összképet. A templom beltere gyönyörű volt, szép oszlopos főoltár, aprólékosan megfestett oltárkép és csengőhangú orgona. Teljesen elvarázsolt a látványa és sokáig a padból gyönyörködve csodáltuk a templomi berendezések szépségét.
A templom meglátogatását követően visszatértünk a város főterére, ahol egy rövid sétát tettünk a barokk útvonalon, amelyet a Porta Nova, vagyis az új kapu nyitott meg. Meglátogattuk a Szent Barbara kertet, ahol a különleges, illatozó rózsák között sétáltunk és egy szökőkutat is megnéztünk. Bragai látogatásunk a város katedrálisával zárult. A katedrális barokk és gótikus stílusjegyben épült, de a belső térben inkább a barokk dominált. Magas fa mennyezete aprólékosan volt megfestve egy bibliai történetet ábrázolva. Az oltárok roskadoztak az aranytól és a puttoktól, amelyek díszítették az oltárképet. Nekem személyesen a fa mennyezet volt a kedvencem, de be kell vallanom, hogy a belső udvar is az árkádos folyósóval elbűvölő volt.
Mindezek után elindultunk busszal Guimaraesbe. 
Guimaraes építészete nagyon különbözött Braga és Porto épületeinek stílusától. Mivel érkezésünkkor zuhogott az eső, így volt időnk megebédelni, később pedig elindultunk, hogy meglátogassuk a Braganza Palotát és a guiamaraesi várat. A palotához érkezve gyorsan be is mentünk az előtérbe, mivel az időjárás sajnos nem volt kedvező. Az előtérbe lépve egy nagyobb belső udvart is megpillantottunk. Az első terembe belépve kis információs tábla fogadott, amely ismertette a család és a kastély történetét és történelmét.
A palotát a 15. század első felében építették kőből, így egy igazán régies stílust fedezhetünk fel. Az épület belső terében magas mennyezetű termek voltak, amelyekben lovagi ruhákat, felszerelést és különböző fából készült asztalokat és egyedi bútorokat csodálhattunk meg. Többek között a király hálószobájába is betekintést nyerhettünk. A kastélyban egy kápolna is látogatható, amelynek belső tere gótikus stílusjegyeket hordoz. A színes rozettás üvegablakok gyönyörűen csillogtak a beáramló fény következtében, és a hatalmas díszes csillárral közösen megvilágították az ugyancsak gótikus stílusú karzatot, amely fából készült. A kastély meghitt és visszafogott volt a berendezések terén, nem egy fényűző kastélyról van szó.
A körtúrát befejezve tovább indultunk a vár felé és legnagyobb meglepetésünkre a nap sugarai előbújtak és a természet megajándékozott minket egy csodaszép szivárvánnyal. Az út a kastély és a vár között nem volt hosszabb mint 3 perc, mivel egymás mellé építették, egy kis kápolna állt köztük, amelyet sajnos zárva találtunk. A vár mellett egy park is volt, amelyet szökőkút díszített. A vár építése a 11. századig nyúlik vissza, védelem miatt építették.
Ez a vár volt sokáig Portugália emblematikus vára, kőből épült román és gótikus stílusjegyeket képviselve. Nyolc négyzet alakú tornya van, ezeket meg is számoltuk, ameddig körbesétáltuk a várat. Sajnos ide sem sikerült bejutnunk, de megcsodáltuk a hatalmas épített örökséget. A Bragaban és Guimaraesben töltött napunk gyorsan elrepült, buszra szálltunk és visszaindultunk Portoba. Különleges élmény volt megismerni Portugália két régi városát, amelyek nincsenek egymástól távol, de stílusuk mégis különböző. Remélem, hogy hamarosan visszatérhetek ebbe a gyönyörű országba és meglátogathatom majd a fővárost és a tengerparti városokat is.
