Miniszterelnöki víziók

Mély álomból ébredtem. A nap már jócskán világít és melegít. Álmomban éppen kampányoltam, és valamit hazudnom kellett, amivel nem értettem egyet. Tisztességesen leizzadtam. Miniszterelnöknek jelöltettem magam éppen. Reméltem, megválasztanak ennyi sikertelen kormányalakítási kísérlet után. A honatyák úgyis hosszas és megérdemelt szabadságra készülnek, úgyhogy nem lesz idejük az ország gondjaival törődni. Én csak egy hetes pihenőket tervezek, közéjük pedig biztosan befér egy-egy hét megfeszített munka is. Lehetőleg lóugrásban. Azaz két hét szabadság, egy hét felelősségteljes vívódás az ország dolgai felett.

Szóval, kezdek komolyan gondolkodni azon, hogy a valóságban is ragadjam meg a kormányfői tekerőkereket. Miért ne? Valakinek mégiscsak fel kellene áldoznia magát? Szobrot nem kérek érte, de majd mégiscsak állítanék magamért egy emléktáblát. Az ország megmentőjének bizony kijár. Mert tényleg rájár a rúd szépséges hazánkra. Ráadásul a Nyugatot is meg kellene menteni. Többszörösen nemes feladat. Dehát kibírom, és a Jóságos is megsegít majd, mivel gyakrabban fogom látogatni a templomot. Az első adócsalási vagy megvesztegetési hasznom tíz százalékát máris felajánlom az egyháznak. És mégcsak arra sem tartok igényt, hogy idén karácsonykor én olvassam fel az igét a Nagy Születésről. Mert ugyebár nekem is újra kell születnem. Az Angyaltól semmit sem kérek, legfeljebb bérletet igényelek a ballagási ünnepségek megható beszédeinek tolmácsolására, és egy kis videoklippel is megszponzoráltatom magam, hogy a színházi előadások szüneteiben be-bejátsszák nemesen nemzetmentő harcom. Meg bárhol, ahol a lelkes támogatóim igényelni fogják.

Nagyon remélem, hogy rám fognak szavazni. Ellenjelöltről úgysem gondoskodok, naná! Ha végül mégsem lennék megfelelő, mert már az a kis füllentés is nehezemre esett az álmomban, akkor van egy nagyon derék jelöltem, aki egészen bizonyosan rendet fog teremteni szép hazánkban. Magyar Péter az, akit Petre Roman II. név alatt Románia miniszterelnökének is megválaszthatnának. Nem lenne benne semmi különös, hiszen Petre Roman I. egészen népszerű minden román körében, amióta egyesítette az országrészeket a kommunizmus ellen vívott kegyetlen harcban. Szóval, a magyar Péterünk egészen biztosan felvenné a harcot a román korrupció minden fajtájával (is), és megtisztítaná az országot a smekkerektől. II. Petre lenne olyan hírneves, mint II. Radu, II. Mircea, II. Basarab, II. Vlad, vagy éppenséggel a harmadik, a karóbahúzó. Magyar Péter és Petre Roman magyar és román vérereiben egyesítené Nagy-Magyarországot és Nagy-Romániát. Hogy az országalapító Szent Istvánt követő, és kétszer is uralkodó I. (Velencei) Péter mellé felsorakozó II. (Magyar) Péter ne hozzon szégyent sem Hunyadi Jánosra, sem Iancu de Hunedoara hírnevére. Úgy legyen!

(Illusztráció: Pápai Gábor)