Szeretettből elnémított harangok

Biztos a közmédia egyik hazugsága volt a déli harangszó, meg az éjfélkor sugárzott Himnusz is! Nem voltam sosem elvakult Kossuth Rádió-hallgató, de arra mindig emlékezni fogok, hogy vasárnap, amikor nálunk már 13 óra volt, óramű pontossággal ültünk le harangszóra ebédelni eleinte heten, aztán ahogy a nagyobb testvérek elköltöztek mind kevesebben. Sőt, apám pontos ember lévén minden nap 13 órakor ebédelt és 19 órakor vacsorázott. Ha otthon voltam hét közben is hallhattam a déli harangszót az ebéd elején. Azóta is, ha autóban, vagy valahol hallottam a déli harangszót rádióban, akkor ez jutott eszembe. Az én kis szentimentális emlékeimnél azonban sokkal többet vett el a magyarságtól az, aki meghozta ezt a magyar- és keresztényellenes döntést.

Ma még „csak” a déli harang nem szól, és nincs többé a különböző felekezetek vallásos félórája sem, holnap már még nagyobbat rúg belénk ez a lélekgyilkos rendszer. Persze mindezt a szeretet és az értünk aggódó féltés jegyében. A pontokat már össze sem kell kötni. Világosan látszik a kép! De nem, egyeseknek majd a csontig kell érjen a kés, hogy rájöjjenek: hazudtak, átvertek, becsaptak és kifosztottak.

„A múltat végképp eltörölni…” Áradjon hát magyarpétergáborország régi-új himnusza! „Semmik vagyunk, s minden leszünk!” – hát igen, egyszerűen semmik és senkik vagytok és minden rossz forrásai nem lesztek, hanem vagytok! Reméljük nem sokáig!