Szucher ErvinÉjszaka mintegy 100 kilométert, Budapesttől Kecskemétig szaladt a nyárádkarácsoni származású Székely Loránd, hogy másnap délelőtt a hírös városban lehessen a Családi futóversenyen.
A nyárádmenti Székely Loránd és budapesti kollégája, Mancher István két évvel ezelőtt döntötte el, hogy a magyar fővárosban működő cégüktől elszaladnak a kecskeméti cégükig.
Pár hónapos szervezkedés után négy futó – a két fiatalember, valamint a nagy tapasztalattal rendelkező Bogya Erika és Hambuch Berti – és négy segítője elindult az éjszakában. Úgy, hogy együtt még nem edzettek. „Ezen az éjszakán mégis összeállt a csapat, de nagyon” – jegyezte meg utólag a 47 éves kezdeményező. A négy atléta mellett négy, kerékpáron guruló segítő is jelen volt, akik profi módon frissítették és biztatták a csapatot. Ha meg kellett, akár zenéltek is. „Olykor a segítő autó fényeben, olykor tök sötétben, néha mély csendben, máskor fecsegve, de haladtunk. Sorba jöttek a települések, Ócsa, Dabas, Tatárszentgyörgy, Ladánybene, Méntelek és végül elértük a vára várt kerékpárutat. Olyan jó érzés volt mindannyiszor kimondani a találkozásokkor, hogy »ezek a mieink!«” – mesélte a Kecskemét élő Székely Loránd.
A négy ultrafutónak minden perce ki volt számítva, hisz őket Kecskemétre várták reggeli 9.25-re. Ugyanis ők voltak a Családi napos futóverseny felvezetői. „Tempót beállítva, frissítő időt leszűkítve négyen együtt haladtunk a célunk felé, ahova 9.20-ra meg is érkeztünk. Tapsolva várt ránk negyven-ötven futó és mi négyen kicsit megkönnyezve ezt, megérkeztünk kéz a kézben” – számolta be a célba érés élményéről a Nyárádkarácsonban gyermekeskedő, 1990 után szüleivel Magyarországra telepedett sportember.
