Csejden ház születik – de nem akármilyen ház. Egy olyan otthon, amely nemcsak falakat és tetőt jelent, hanem találkozási pontot, közösséget, újrakezdést és hitet abban, hogy az összefogás valódi csodákra képes.

A Gyulafehérvári Caritas kezdeményezésére közösségi ház épül a Marosszentgyörgy községhez tartozó Csejden, ahol a hátrányos helyzetű gyermekek és családjaik nemcsak segítséget, hanem igazi közösséget találhatnak. Az épület nemcsak foglalkoztató központ lesz, hanem a helybéliek számára is egy olyan tér, ahol egymásra lehet találni – a közelkerülés tere.

„Házat álmodunk, házat építünk” – mondja Ludescher László, a Gyulafehérvári Caritas szociális ágazatának igazgatója. „Olyan helyet szeretnénk teremteni, ahol a gyerekek és a szülők együtt tanulhatnak, fejlődhetnek, és ahol új értelmet nyer a közösség fogalma.”

A közel 300 ezer eurós beruházásból eddig 124 ezer euró gyűlt össze a linzi Caritas adományozó köre, a Freunde der Caritas támogatásával. A HTL1 Linz szakiskola diákjai és tanárai önkéntes munkával már elkészítették az előre gyártható elemeket, és 2025 nyarán maguk is részt vettek az építkezésben. Az épületet Márton András, a Portiuncula Kft. építésze tervezte, a kivitelezést a Nivo Construct Kft. végezte.

A gyerekek álmai egyszerűek, mégis meghatóak: olvasni szeretnének, fogócskázni, mozizni, énekelni, és egy olyan helyet, ahol otthon érezhetik magukat. A központ számukra a biztonságot, a játékot és a fejlődést jelenti majd.

Oláh Éva szociálpedagógus a legkisebbekkel foglalkozik – a 0 és 6 év közötti gyerekekkel –, de a szülők sem maradnak ki a programokból. „Szeretnénk, ha a szülők is tanulnának tőlünk, de egymástól is” – mondja mosolyogva. „Közösen főzünk, savanyúságot teszünk el, recepteket cserélünk. Jó látni, hogy amit itt tanulnak, otthon is kipróbálják, és büszkén mesélik, mennyire jól sikerült.”

Dósa Fannah Blanka pszichológus a nagyobb gyerekekkel dolgozik. Személyiségfejlesztő játékokat játszanak, beszélgetnek, nevetnek. A kultúrház ideiglenes termeiben most ezek a programok adják a mindennapok ritmusát, amíg a központ el nem készül.

„Látom az utóbbi tíz év eredményeit – mondja Sófalvi Szabolcs, Marosszentgyörgy polgármestere. – Aki iskolába jár, tanul, az később munkát is talál. Már nem segélyre szorul, hanem önálló, dolgozó ember lesz. Nem fél, nem húzódik félre, hanem be tud illeszkedni a közösségébe. Ennek az egyik legjobb módja, ha stabil munkahelye van, ha a társadalom hasznos tagjának érzi magát – ” tette hozzá.

A programnak már most kézzelfogható eredményei vannak. A gyerekek magabiztosabbak, többen tanulnak tovább, szakmát szereznek, és kitolódik a gyermekvállalás ideje. A közösség erősödik – a korábbi szükségletekből igények lettek.

Egyikük, Alfonz, ma már a marosvásárhelyi Ion Vlasiu Technológiai Líceum diákja. Asztalosnak tanul, de nemrég még ő is a Hand in Hand központ délutáni foglalkozásain vett részt. „Ott tanultam meg, hogy érdemes kitartani” – mondja. „Most már tudom, hogy van jövőm.”

Az új ház tehát több mint épület. Az újrakezdés és az emberi méltóság jelképe. Ha minden jól megy, jövő nyárra elkészül, és benépesül élettel, gyereknevetéssel, zenével, közös álmokkal. Egy ház, amely közösséget épít.










