Ilie Năstase: lehet még teniszélet Vásárhelyen!

Amennyiben van kitartás, szép jövőt jósol a marosvásárhelyi teniszéletnek Ilie Năstase, aki pályafutása alatt összesen 84 egyéni címet szerzett, ebből 53-at ATP-tornákon. A minden idők legjobb román férfi teniszezője úgy érzi, Simon Halep visszavonulása után is Romániában a férfiak teljesítménye nem éri el a nőkét.

– Ha röviden össze kellene foglalnia a hazai tenisz helyzetét, mit hangsúlyozna?

– Jelenleg vegyes képet mutat. Vannak említésre méltó, jobbacska teljesítmények, de igazán kiugró eredménnyel nem büszkélkedhetünk. A Halep-korszaknak vége, vannak más, tehetséges játékosok, de egyikük sem üti azt a szintet. Nem is az a baj, hogy nem születik évente egy-egy akkora játékos, sokkal inkább a hozzáállás jelent gondot. Elég, ha csak a válogatotthoz való viszonyulást vesszük figyelembe. A FED-kupáról hol egyik, hol a másik lány hiányzik, de a pénzes tornákon ott vannak, valósággal tolakodnak. Ez a fajta felfogás, hosszú távon nem vezet semmi jóra.

– Említette a lányokat; ők még Halep nélkül is jobban állnak?

– Amondója vagyok, hogy igen. És még van hová fejlődni, lásd Anca Todonit, akiről még sokat fogunk hallani. A fiúkra már nem is figyelek annyira, mert, őszintén szólva, úgy érzem, nincs is kire.

– Nemrég Marosvásárhelyen járt, ahol egy női tornát tekintett meg. Abból, amit látott, mit állapított meg a város minden idők legrangosabb nemzetközi turnéjáról?

– Az, hogy 27 országból érkeztek sportolók, egy ausztrál és egy holland vívta a döntőt, ami nem is volt akármilyen, azelőtt egy nappal meg egy olasz–szerb kettős nyerte a párost, már maga arról tanúskodik, hogy egy héten keresztül itt megpezsdült a sportélet. Azt látom, hogy a házigazdák nagyon odafigyeltek mindenre. Talán a játékfelület tűnhetett kissé szokatlannak egyeseknek. Ez a különleges műanyagborítás rendkívül felgyorsítja a játékot, ami nem feltétlenül kedvez mindenkinek. Ezért is volt ilyen rövid a döntő, noha az eredmény, 6–3, 6–4 eléggé szorosnak mondható.

– Azon túl, hogy a vásárhelyi nézők élőben is láthattak kimondottan minőségi teniszt, milyen más hasznot lát a versenyben?

– Azt, hogy egyáltalán Romániában ilyen rangos turnét szerveznek. Gondoljunk csak bele: számos hazai játékos számára megadatott a lehetőség, hogy itthon gyűjtsön pontokat, és ne kelljen ezért külföldre utaznia és költségbe vernie magát. Másrészt, ha körülnézünk a teremben, látjuk, mennyi gyerek gyűlt be. Ha közülük csak egy néhányan is lekezdenek el teniszezni, már akkor is nyert a sportág.

– A szervezők Marosvásárhelyt mindenképpen a nemzetközi teniszvilág térképére szeretnék helyezni. Megvalósítható álom?

– Nem lehetetlen, de nagyon nehéz. Más városok is dédelgetnek hasonló álmokat, terveket. De, ha a szervezők így tartják ezt az iramot, hogy évi két tornát, egy tavaszit és egy őszit, egy nőit és egy férfit rendeznek, van esélyük.

– Ön játszott valaha marosvásárhelyi ellenfelek ellen?

– Hogyne! Az én időmben egészen jó sportolókat adott ez a város. Volt egy Balogh nevű teniszező, ha jól emlékszem, Attilának hívták. A 12-13 évesek országos döntőjében, Kolozsváron legyőzött. Mit mondjak, nagyon dühös voltam, de a fiú aznap tényleg jobb volt. Aztán itt voltak Ovitsék, akiknek sokat köszönhet a sportág. Érdekes, itt soha nem versenyeztem, de tudom, hogy a városban több helyen is kiváló teniszpályák voltak, amelyek nem álltak üresen, jó előre be kellett jelentkezni, ha játszani szerettél volna. A város meg kitermelte azt a réteget, amely nem csak hogy szerette a teniszt, értette is.