Az álmomat élem – beszélgetés Nemes Tibor színész-énekessel

Állva tapsolt a közönség a magyar kultúra napi rendezvényen Marosvásárhelyen, amelyet a Csíkszeredai Magyar Főkonzulátus szervezett és Novák Péter rendezett.

A Maros Művészegyüttes és a Marosvásárhelyi Állami Filharmónia ünnepi előadását láthatta a marosvásárhelyi közönség a Kultúrpalotában a magyar kultúra napján. A filharmónia zenekarát Tompa Ábel karmester vezényelte, fellépett Kálmándy Mihály Kossuth-díjas operaénekes, Gebe Fügi Renáta, a Kolozsvári Opera énekese, valamint Nemes Tibor marosvásárhelyi, Budapesten tanuló és több színházban is énekes-színész, aki jelenleg Budapesten tanul és több színházban is játszik. Nemes Tiborral beszélgettünk.

 – Hogy érezted magad szülővárosodban, ahol nem először léptél színpadra?

– Fantasztikus érzés volt otthon ünnepelni a magyar kultúra napját. Három napig nem tudtam enni az izgalomtól. Otthon fellépni, nagy téttel bíró eseményen, ilyen színvonalú zenei és prózai anyaggal teltház előtt, ráadásul az erdélyi szecesszió fellegvárában, a Kultúrpalotában, nem egyszerű művészi és emberi feladat helytállni, de úgy éreztem a közönség álló tapsos hálájából, hogy sikerült megugrani a feladatot és ez a csodálatos kollégáimnak köszönhető. Kálmándy Mihály Kossuth-dijas operaénekesnek nagyon hálás vagyok azért, hogy elfogadott, támogatott, hogy vele énekelhettem életemben először operát, Verdit, Don Carlost. Folytatjuk a közös munkát Budapesten is, nagyon sok tervünk van. Ugyanígy érzek Novák Péter rendezővel kapcsolatban, aki ennek a marosvásárhelyi munkának köszönhetően barátommá vált, bízom benne, hogy rengeteget fogunk dolgozni a jövőben, már most tervezünk új közös előadásokat, illetve nagyon boldog vagyok, hogy megismerhettem a kolozsvári Gebe-Fügi Renátát, nagy élmény volt vele énekelni, továbbá Tompa Ábel karmestert, akivel szintén lesz közös együttműködésünk a jövőben. Szóval összességében ilyen boldogan és lelkileg feltöltötten még sosem repültem vissza Budapestre. Megérkezve budapesti otthonomba, csak arra voltam képes, hogy mozdulatlanul feküdjek az ágyban és megéljem az élményt, amit kaptam ebben az otthon töltött három csodálatos napban.

– Megvalósult, vagy megvalósulni látod az álmodat?

– Jó pillanatban kérdezed. Teljes mértékben. Az álmomat élem. Most kaptam meg életem első főszerepét az Operettszínházban. Hála és köszönet ezúton is Kis-B. Atilla főigazgatónak és Homonnay Zsolt rendezőnek, a színház művészeti vezetőjének a felkérést és a bizalmat. Jose Rivera leszek a Carmen musicalben, az ország legnagyobb zenés-színházában. Ez volt az álmom. Ezen kívül fut két előadásom a Vígszinházban. Több, mint egy éve játszom a Pál Utcai Fiúkban, illetve most mutattuk be a Pinokkiót, melynek zenéjét Presser Gábor írta. Ez a találkozás fontos volt számomra, mert ő gyermekkori példaképem, továbbá most már több, mint egy éve játszom a Szegedi Nemzeti Színházban, és az Örkényben is. Ebben a színházi évadban öt bemutatóm volt, január elején mutattuk be a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, Stephen King: AZ című művét, jelenleg két bemutatóra készülök, az első Márkos Albert a mi hangukra írt kortárs operája, a Sette Piani lesz, melyet a Magyar Állami Operaházhoz tartozó Eiffel Műhelyházban mutatunk be februárban. Szóval ez az álom nagyon sok munkával jár, ebben az évadban alig volt szabadnapom, de a mostból tekintve az elmúlt 10 évemet, azt hiszem minden vér és verejték megérte. Úgy érzem nagyon jó emberekkel hoz össze a sors és a kitartó munka.

– A közönség fogadtatása mit jelent számodra?

– Ezt nem igazán lehet megfogalmazni. Csodálatos. Mindig és mindenhol teljesen más energiát kapok. Függ az előadástól és a szerepem nagyságától. Leginkább akkor nagy öröm, amikor azt érzem, tényleg adni tudtam valamit az embereknek, ez borzasztó közhelynek tűnik, de ezt a szakmát nem lehet kifizetni, ezt tényleg azért csinálom, mert örömet akarok okozni, s abból az örömből táplálkozom én is. Énekesből lettem színész, a zenés színház és a minőségi szórakoztató művészet az életem, legyen az pop, rockopera, musical vagy operett, csak jó emberekkel legyen méltó helyen. Sokat tanultam az elmúlt időben abból, hogy nem szabad mindent, mindenkivel és mindenhol megcsinálnom, mert a körülmény félsiker. Viszont, ha nincs, akkor tud teljes bukás is lenni és nagyon sokszor átéltem, hogy a körülmény miatt nem tudtam azt adni az embereknek, ami bennem van és, amit úgy érzem megérdemelnek, és amit adni tudtam Marosvásárhelyen a hétvégén. Az lenne a minimum, de az élet nem így működik, ez benne a szép, egyszer sikerül, egyszer nem, élő művészet, a pillanatban történik, ha valaki tökéletességre vágyik akkor ott a youtube és a mozi, de az a tapasztalatom, hogy a nem felkészületlen gondatlanságból született hibákat a nézők nagyon szeretik, mert alapvetően szeretni jönnek és, ha én szívből vagyok jelen, akkor csinálhatok bármilyen baklövést, azt megbocsátják.

– Mikor jössz még, mikor és hol láthat a közönség? Nem csak Marosvásárhelyre gondolok.

– Marosvásárhelyre legközelebb március 27-én megyek, szintén a Kultúrpalotában, a marosvásárhelyi filharmóniával közösen húsvéti koncertet adunk. Rossini: Stabat Mater lesz műsoron. Ez életem legnagyobb zenei kihívása. Van két hónapom felnőni a feladathoz. Emelett Magyarországon, többnyire Budapesten átlagosan havi 15-20 előadásom van. Munkáimról rendszeresen írok az interneten. Szeretettel várok mindenkit.

Fotó: Berecky Sándor