Miclea Andrea SzidóniaÁprilis végén öt napot töltöttem Finnországban, édesapám nagynénjénél, aki bevezetett engem a finn kultúrába, gasztronómiába és a hagyományokba. Korai repülőgéppel érkeztem Finnországba, Turku városába, ahol pár órát töltöttem városnézéssel. A turkui tapasztalataimról és élményeimről a második Finnországról szóló cikkemből tudhatnak meg többet. Rá is térnék a Helsinkiben töltött napjaimra.
Érkezésem első délutánját a főváros felfedezésével kezdtem. A késő délutáni órában már csak a két híres könyvtárat találtam nyitva, de nem aggódtam, hogy lemaradok a többi látványosságról, mivel szerencsére több napot töltöttem Helsinkiben.
Megtekintettem kívülről a parlamentet és a kis parlamentet, igen két épületből áll, mivel túl kicsinek bizonyúlt a főépület, így építettek még egyet mellé. Majdnem a parlamenttel szemben található az új könyvtár, vagyis az Oodi könyvtár. Mindig is szerettem könyvtárba járni és olvasni, így nagyon érdekelt, hogy mit tud nyújtani számomra ez a modern könyvtár. Lehengerlően modern volt, kis robotgépek vitték vissza a könyveket a polcra, továbbá pedig ezek a szerkezetek az emeletek között is tudtak mozogni, külön liftjük volt. A könyvtárnak több emelete is van, külön részlegekre bontva. Mivel az épület nem csak könyvtárként működik, hanem találhatóak benne társasjáték termek, kézműves és varróterme, továbbá studiók, amelyeket ki lehet bérelni. Ez a könyvtár teret ad az összes kreatív és szabadidős tevékenységnek, amelyet el tudunk képzelni. Tökéletes helyet ad a diákoknak a tanulásra, a fejlődésre és helyet biztosít a közösségek számára.
A főtérhez közeledve megpillantottam a Finn Nemzeti Könyvtárat, amely belső teréről, díszes oszlopairól és a híres freskóiról már sokat olvastam odautazásom előtt. Épp zárás előtt érkeztünk, így szerencsénkre nem hemzsegtek a turisták, így nyugodtan körbejárhattuk a teljes könyvtárat, a régi és az új részt is. Persze megkerestük az idegennyelvű könyvek között a magyar szépirodalmi polcot, kíváncsian kutatgatva az alkotások között. A két könyvtárlátogatás után már türelmetlenül vártam a vacsoraidőt, mivel ki akartam próbálni a híres rénszarvashúst. Őszintén bevallom, hogy teljes mértékben felülmúlta az elvárásaimat. Nagyon finom és omlós volt, krumplipürével és bogyósgyümölcsökkel tálalták.
A második napomat, amelyet a fővárosban töltöttem, teljes mértékben a templomoknak és a kikötő környékének szenteltem. A reggeli barangolást a kikötő melleti vásárcsarnokban kezdtem, ahol megismertem a helyi hagyományos ételeket és süteményeket. A lenyűgöző méretű habcsokók és a sok finomság rabul ejtettek. A kikötőben gyönyörűen tükröződött vissza a hajók képe a víztükrén és a távolban megpillantottam a Suomenlinna szigetet is. Első utam az ortodox Uspenski katedrálishoz vezetett, amelynek építészeti stílusa kitűnt a többi épület közül. Sajnos kóruspróba miatt nem volt látogatható, így nem tudtam a belső terét megcsodálni. Tovább haladtam hát a Helsinki katedrálishoz, amely hatalmas helyet foglalt el a város szívében. A nagy kupola sok titkot rejt, besétálva a templomba rögtön a szószékre vándorolt a pillantásom. A letisztult templom semmihez sem volt fogható. A kis nyílásokon beáramló fény beragyogta a gyönyörű tempomot, ezáltal egy meghitt kép tárult elém. Mivel a sziklából kialakított templom, vagyis a Temppeliaukion, távolabb esett az aznapi látnivalóktól, azt így egy másik napon látogattam meg. A napnak még messze sem értem a végére, következett a Finn Nemzeti Galéria, Ateneum, meglátogatása, ahol megismerkedtem a finn festők és alkotók kiváló munkáival. A művészeti ágon haladtam tovább és meglátogattam az időszaki Moominvölgy kiállítást. A rajzfilm szereplőit a finnországi svéd író és illusztrátor Tove Jansson eredetileg képregényként képzelte el, de többszöri átalakítás után filmvászonra kerültek. A kiállítás során megtekinthettem a kis házuk teljes tervrajzát és további papíralapú vázlatokat.
A délutánt hajókázással töltöttük, így volt szerencsém megismerni a főváros melleti szigeteket. A szigetek egyedi története és kora megdöbbentő volt számomra. Egy pillanatra hihetetlennek tűnt, hogy oly sokan hozzásegítettek a Suomenlinna szigetén megépített falhoz, amely védelmet nyújtott számukra.
A következő napon, amely egy picit cudarul és esősen indult a már említett Temppeliaukion templomot látogattuk meg. Ez egy kőbe épített templom, amelyet egy testvérpár készített el, pontosabban egy épület tervezési versenyre. A különlegességét a kőfal adja, amely nem kelt rideg közérzetet, mivel a templomi berendezések mind fából vannak, ez is a tökéletes példa arra, hogy mennyire közel és a természetben élnek a finnek. A teljesen natúr beltér tökéletes koncertek számára, kiváló az akusztikája és persze egy különleges helyszíne a városnak. Ennek az eliptikus alakú templonak még karzata is van, ahonnan a kórus be szokott csatlakozni a koncertek során. A beáramló fény és a fából készült kis kupola tökéletesen elfeledteti azt, hogy a templomba belépő a fővárosban van, sokkal inkább egy erdőhöz közeli területen érzi magát. Talán ez az egész belső tér segít jobban kapcsolódni Istenhez és a saját lelkünkhöz. A napot a Sinebrychoff Művészeti Múzeumban folytattuk, ahol megismerhettük az éjszakai művészet kincseit és a Sinebrychoff család szerepét. A családnak egy nagyon jól működő üzlete volt, továbbá pedig sőrfőzéssel foglalkoztak. A család szobái palotaszerűen mutatkoztak a látogatók előtt.
Sajnos a kirándulásom napjai gyorsan elszaladtak, de az ott töltött pár nap alatt sok jólelkű és segítőkész ismerősre tettem szert, akik részesei lettek az ott tett látogatásomnak. Édesapám nagynénjével pedig sikerült bejárnunk Helsinki minden kis csücskét és megmutatta nekem a város rejtett gyönygszemeit. Hálás szívvel és tömérdek felejthetetlen pillanattal szálltam fel a repülőgépre. Érdekes megtapasztalás volt megsimerni a finn nép mentalitását, kultúráját, gasztronómiáját és a hagyományaikat.
Antal Erika
