Miclea Andrea SzidóniaKét repülővel érkeztem meg Portugáliába, azon belül Porto városába. Türelmetlenül sétáltam ki a reptér termináljáról, ahol már várt a kedves volt osztálytársam, ugyanolyan izgatottsággal mint ahogyan én is odaérkeztem. Ez volt az első alkalom, amikor Portugáliában jártam, négy napot volt szerencsém ott eltölteni.
Érkezésemkor tudtam meg, ahogyan mondani szokták, jókor kell jó helyen lenni, ez velem is így történt, mivel azon a héten voltak a portoi diáknapok, sok érdekességben volt részem.
Miután a metróval bejutottunk a városba és lepakoltam a csomagjaimat, útra is keltünk, hogy meglássam és megízlelhessem az ország különlegességeit. A volt osztályfőnököm mindig azt mondta nekünk, hogy ha egy új országban járunk, akkor kötelességünk megismerni annak kultúráját, templomait és gasztronómiáját. Mi ezt megfogadtuk és el is indultunk közösen felfedezni a várost.
Első délutánunkat főképp sétával és a városban való barangolással kezdtük, de a kíváncsiság már nagyon hajtott, hogy megnézzük a híres kék fehér kerámiával borított templomokat és a bennük rejlő aranyozott oltárakat. Még mielőtt elérkeztünk volna a lelki táplálékhoz, megkóstoltam az ország leghíresebb és hagyományos desszertjét, a pastel de nata-t, amely egy kis kosárkához hasonlító sütemény, levelestésztából készítik és édes tojáskrémmel töltik meg. Engem bármikor el tudnak bűvölni a sütemények, de ez a hagyományos édesség, teljesen a hatalmába kerített és minden ott töltött napomon újra és újra meg kellett kóstolnom.
Az első templom a Szent Katalin templom, amelyet a Lelkek templomának is szoktak nevezni, portugálul Igreja das Almas. Úgy tartják, hogy ez a legszebb külső fehér kék azulejo csempés templom. Nemcsak kivülről, hanem a benti templomi berendezések alapján is az egyik legcsodálatosabb templom. Gyönyörű oltáraival odavonzza a látogatók tekintetét. Tudtam, hogy még sok templom van a listámon, amelyeket meg szeretnék látogatni, de engem már az első teljesen elbűvölt. A következő templom az Igreja de Santo Ildefonso volt, 18. századi portobarokk templom, amelyet hasonló csempe díszített. A templomban egy kis múzeum is volt, ahol a körmeneti zászlókat, ostyatartókat és kelyheket tekinthették meg a látogatók. A következő állomásunk a Dom Luis híd volt, amely a Douro folyó két oldalát köti össze, pontosabban Gaia és Porto városokat. Először megcsodáltuk Gaia modern épületeit, majd a hídon átsétálva megnéztük a portoi látképet a színes épületekkel és a folyómenti hosszú sétánnyal. Aznapra már csak egy látványosság szerepelt a listánkon, ez a portoi katedrális volt, így folytattuk a sétánkat.
A katedrálisba belépve egy előtér fogadott, majd a belső udvarba mentünk, amelyet tátott szájjal csodáltam. A kék-fehér csempe mindent beborított és aprólékosan ábrázolték a szenteket és bibliai történeteket. Még nagyobb szerencsénk volt, mivel a lemenő nap bevilágított az udvarra és kiemelte a csempe szépségét. Megnéztem a belső udvar emeleti teraszát is, ahonnan meseszép kilátás nyilt a városra. A templom belső tere elvarázsolt, a berendezések aranyozott fényárban úsztak és mindent beborított a kézzel készített pontos oltári festmény. Amikor a templomot elhagytuk még mindig a látottak hatása alatt voltam. Úgy döntöttünk, hogy a naplementét az óceánparton követjük végig, így a Matoshinhos partra mentünk. Szemet gyönyörködtető látványban volt részünk, amelyet sosem fogunk elfelejteni.
Második napunkat egy kertben kezdtük, amelynek a neve Palacio de Cristal. A kert zöld övezetében szabadon sétáltak a pávák és más madarak. Továbbá szökőkutak díszítettek mindent és a kilátás egyedi volt, a Douro folyó partját csodálhatták meg az arra járók. A következő látnivaló a Clerigos templom és torony volt. Előszőr a templomot tekintettük meg, amely elipszis alakú belső térrel rendelkezett és a karzata is különleges volt. Az oltár úgyszintén aranyozott, de visszafogottabb az addig látottakhoz képest. Az első emeleten egy kis múzeum várja a látogatókat, amely elmeséli a torony építésének történetét. A toronyba tömérdek lépcső vezet, amelyeket megmászva elénk tárul a város látképe. A magaslatból a közelben lévő tér és a város közelebbi pontjai tökéletesen láthatóak. Lassan megéheztünk és én újabb sóvárgást éreztem a finom pastel de nata után, így pár darabot elfogyasztottunk, majd a Livraria Lello könyvesbolt előtti sorban várakoztunk. A könyvesbolt 1881. nyitotta meg kapuit és Európa egyik legszebb könyvesboltjának tartják.
Belépve meg is értettem, hogy miért választották be a legszebb könyvesboltok közé. A teljes burkolat és a lépcső faragott fából volt, amelynek csipkézett mintája eleganciát sugárzott. A polcok roskadoztak a szebbnél szebb kiadású könyvektől és a hangulat semmihez sem volt fogható. Nagyjából egy órát barangoltunk a könyvek világában. A napunk még messze nem járt le, várt még ránk egy templom és a vasútállomás híres kék csempéit is megcsodáltuk.
A harmadik Portoban töltött napom már nem volt annyira zsúfolt mint az előzőek. A Bolsa palotával kezdtük a látogatást, majd a Szent Ferenc templommal és annak kriptájával zártuk azt. Számbelileg kevésnek tűnt a látnivaló, de időben sokat töltöttünk, mivel mindkét látványosság különleges volt. A palota leírásával kezdeném, amely teljesen ledöbbentett szépségével és díszítettségével. Az előtérbe belépve teljesen elvarázsolt a palota nagysága és pompája. Tudni kell, hogy ez nem egy nemes vagy királyi család palotája, hanem a kereskedelmi palota. Termei tágasak és díszesek, intarziás parketta és különböző fából készült egyedi asztalok, amelyek nagysága elárulja, hogy sok új gazdasági döntés született meg mellettük. A palota lenyűgözött, de az utolsó szoba díszítettsége sokkoló volt. Az idegenvezető kinyitotta az ajtót, mely az arab szobába vezetett. Hát leírni sem tudom, milyen pazar látvány fogadott. Rozettás színes ablakok, hatalmas aranyozott oszlopok és a keleti minták egyvelege elfeledtette a látogatóval, hogy hol jár. A csillárok formája és gyémántos csillogása még elegánsabbá tette az szobát. Lenyűgözve hagytam el a palotát és elgondolkodtam azon, hogy eddig még egy palotában sem láttam ilyen mértékben díszített szobát.
A palotától pár percre volt a már említett Szent Ferenc templom, ezt azért hagytuk az utolsónak a templomok közütt, mivel úgy informálódtam, hogy ez a legszebb. A templom kriptájával kezdtük a látogatást, amely különlegesnek bizonyult számomra, mivel nem csak a falba temetkeztek, hanem a földbe is. Ez önmagában még nem lenne annyira érdekes, de a kis fapallók és a különböző jelzések egyediek voltak. A kripta után beléptünk a templomba, hát igen, az addig meglátogatottak közül ténylegesen ez volt a legdíszesebb és nagyjából 400 kg aranyat használtak fel a templomi berendezésekhez.
A nap hátralevő részét sétával töltöttük és a másnapra készültünk, amikor Bragaba és Guimaraesbe mentünk várostnézésre. Gyorsan elteltek az ott töltött napok, de tömérdek újdonságot láttam és a gyönyörű templomok belopták magukat a lelkembe és a szívembe is egyaránt. Remélem, hogy lesz még egyszer alkalmam eljutni és újra megtekinteni ezeket a csodálatos épületeket.
