Miclea Andrea SzidóniaÁprilis végén öt napot töltöttem Finnországban, édesapám nagynénjénél, aki bevezetett engem a finn kultúrába, gasztronómiába és a hagyományokba. Korai repülőgéppel érkeztem Finnországba, Turku városába, ahol pár órát töltöttem városnézéssel. A turkui tapasztalataimról és élményeimről írok a mostani beszámolómban.
Szerda reggel korai órában szállt le a repülőgépem Turku repterén. Lélekben már felkészültem a hideg, cudar időjárásra és azt is eldöntöttem, hogy nem fogom engedni, hogy eltántorítson mindez az eredeti terveimtől. Érkezésemet követően a terminál előtt várakoztam, hogy megérkezzen az autóbusz, amely majd bevisz a város főterére és a turkui várhoz. Percek alatt megérkezett és a negyven perces buszút mintha csak tíz percet vett volna igénybe. Ahogyan a város szívéhez közeledtünk tágra nyílt szemekkel figyeltem a tájat és a hagyományos fából készült finn házakat.
Már otthon dokumentálódtam és keresgéltem, hogy mire számítsak érkezésemkor, de még így is megdöbbentett ez a természetközeliség, amely fogadott. Kellemes érzés töltött el, amikor megpillantottam a vár tornyát, éreztem, hogy jó helyen járok. A buszról leszállva egy kis üzletbe toppantam, titkon már kíváncsian vártam, hogy találok-e vagy sem valamilyen hasonlóságot a finn és a magyar nyelv között. Belátom, hogy van egy-két hasonló szó és kifejezés, de a vásárlásban nagy segítségemre volt a telefonom fordítója.
Türelmetlenül vártam, hogy bemehessek a várba és megismerjem az ország történetét, történelmét és hagyományait. Mindig kíváncsi és nyitott vagyok egy múzeumi látogatása során és igyekszem felfedezni az újdonságokat. Mindez nemcsak új információkkal szolgál, hanem energiát és erőt ad számomra, amelyből tovább tudok táplálkozni a hétköznapjaimban.
Térjünk vissza a várhoz, hatalmas belső udvara volt és mindent macskakő borított. A tömérdek ajtó közül sikerült megtalálnom a bejáratot, bevallom már igyekeztem elbújni a csípős reggeli szél elől. Úgy tűnt aznap én voltam az első turista, habár ez nem lepett meg, mivel nyitásra érkeztem. Kedves fogadtatásban volt részem és izgatottan vágtam neki a városról és a várról szóló kiállításnak.
Az első termekben a város történetét mutatták be a századok folyamán, egészen a vár építéséig. A várról több makettet is megcsodáltam, mindegyik hasznos volt az építkezési stílus miatt. A kiállításon tovább haladva megtekinthettem a kis kápolnát, amely semmihez sem volt hasonlítható. Egyből rabul ejtett a gyönyörű kék szín, amely dominált a templomi berendezéseken. Amikor azt hittem, hogy ennél lehengerlőbb már nem jöhet, hát nagyon is tévedtem. A kiállítás utolsó részében gyönyörő hagyományos népviseleteket, legyezőket, órákat és női fűzőket csodálhattam meg.
A vár kiállításai után újra buszra szálltam és elmentem a Régészeti és Kortárs Művészeti Múzeumba (Aboa Vetus Ars Nova). Mindig is úgy tartottam, hogy egy várost úgy lehet megismerni, ha a gyökerektől kezdjük, így is tettem, mivel Finnország fővárosa előszőr Turku volt és később vállt Helsinki a jelenlegivé. A múzeumban végigkövethettem a város fejlődését és megismerhettem az ott tanult tudosók és nemesi családok élettörténetét és karrierjét. Legnagyobb meglepetésemre a város katedrálisát újították, így a benne található kis kiállítást a múzeumba költöztették, így ezt is megcsodálhattam.
Kirándulásom során eljutottam Porvoo városába, ahol bejárhattam J.L. Runeberg házát, mely ma múzeumként működik. Na de ki is volt ez a híres költő? Hát nem más mint a finn himnusz szövegének szerzője. Továbbá pedig róla nevezték el az ország egyik hagyományos süteményét, amely mennyei ízvilággal rendelkezik. Egy mandulás fahéjas süteményről van szó, mindez eperlekvárral megkoronázva. Visszatérve a múzeumra, a család hagyatékát, a költő szerzeményeit és a sütemény receptjét láthatják a látogatók.
Az utolsó teljes napon a rénszarvasokhoz kerültem közelebb. Édesapám nagynénjével elmentünk a Nuuksio Nemzeti Parkba, ahol megmentett rénszarvasokat lehet etetni. Fontos tudni, hogy az ország déli részén nem élnek rénszarvasok és jávorszarvasok szabadon, mivel számukra…nem kedvező ez az enyhe időjárás. A rezervátumban élő rénszarvasok sebesüléseik miatt kerültek ide, de nagyon barátságosak és jó kezekben vannak. Az etetésük után egy hagyományos lapföldi, jurtához hasonló házikóban sütögettünk egy desszertet, melyet sütés után a híres finn eperlekvárba mártogattunk. A nemzeti park gyönyörű volt és úgy éreztem, hogy az ott eltöltött idő után értettem meg igazán, hogy miért a finn nép a legboldogabb a kutatások alapján. A természet közelsége és az állatok szelídsége nagyon megnyugtató, ami pótolhatatlan a hétköznapokban. Talán ez eredményezi a helyiek nyugodságát és kiegyensúlyozottságát. Különleges és feledhetetlen élmény volt megismerni Finnország egy darabját.
Antal Erika
