Miclea Andrea SzidóniaMintha csak a tegnap lett volna Vízkereszt és jelenleg már az adventi időszakba lépve Jézus Krisztus születésének ünnepére készülünk. Az idei év is fénysebességgel elrohant, már csak napok maradtak hátra, amelyek az ünnepre való készülődéssel telnek. Az utcákon és az üzletekben már megfigyelhető a nagy sűrgés-forgás. Vajon a mi szívünkben és lelkünkben megtalálhatóak a készülődés jelei?
Azt, hogy miképpen éljük meg az előttünk álló várakozást rajtunk áll. Megélhetjük ezt az időszakot egy fárasztó, feladatokkal zsúfolásig telített teherként. De gondolhatunk rá úgy is mint egy újabb lehetőségre, amikor elcsendesülhetünk, szívünket-lelkünket megtisztítva és megnyitva Isten igéje előtt megerősödhetünk hitünkben. Ilyenkor félretesszük gondjainkat és mindennapi teendőink elé helyezzük a lelki táplálékot és az Úrral töltött percek meghittségét. Elgondolkodva és bűneinket megvallva átgondoljuk tetteinket, kiejtett szavaink súlyát.
Lelkünk és szívünk apró kis zugait megvizsgálva rájövünk arra, hogy a Jóisten gondviselése és szeretete nélkül nem lehetnénk itt. A türelmes várakozás meghozza lelki és hitbeli gyümölcsét, amely által illatozhatunk és mindezt átadhatjuk szeretteinknek.
A napok és az adventi vasárnapok elteltével egyre közelebb érkezünk a várva várt pillanathoz, amelyet az egész világ együtt ünnepel. A Szenteste az egyik legmeghittebb és legmeghatározóbb est mindenki számára, amikor összegyűl a család minden tagja kicsitől-nagyig és az esti istentiszteletet követően a családi vacsoránál ott ül az Úr is velünk, egy asztalnál. Felidézve gyermekkorom karácsonyi ünnepeit mindig szeretettel tölt el. Minden évben december 24. reggel a szüleim elvittek dédnagymamámhoz és nagytatámhoz, ameddig otthonra is elhozta az angyal a karácsonyfát. Már reggel teljes lázban égtem a karácsonyfa és az angyal eljövetelének gondolatától. Amikor dédnagymamámhoz érkeztem mindig egy kis énekléssel- kántálással kezdtem a napot. Miután közösen is elénekeltük a Mennyből az angyalt, mindig besiettem a szobába, mert náluk a fenyő már fel volt díszítve a hagyományos díszekkel, csipeszes gyertyával és persze szaloncukorral is. A teljes konyhát belengte a friss és még meleg kalács és bejgli illata, amelyek tökéletes pontossággal voltak elkészítve és szeletelve, dédnagymamám pékségben dolgozott, így minden titkos hozzávalót beletett a szeretet mellett. Egész nap lestem az angyal eljövetelét, de az mindig csak este érkezett. Napközben megérkezett nagynéném és családja is, így közösen elmentünk az esti istentiszteletre. Sosem felejtem el, ahogyan a Vártemplomig vezető utat végigjártuk és a templom előtti lépcsőket bevilágították a mécsesek pislákoló fénye. A szentesti istentiszteletet követően visszamentünk és közösen örvendeztünk az angyal látogatásának és a meghittségben együtt töltött pillanatoknak. Mindezek után hazajöttem szüleimmel és itthon is nagy meglepetésemre járt az angyal. Így teltek el évről-évre gyermekkorom karácsonyai, amelyeket mindig felidézek és visszavágyom őket.
Azért imádkozzunk, hogy az ünnep minden pillanatát őszinte gyermeki lelkesedéssel és figyelemmel tudjuk végigkövetni és megélni azt. Áldott ünnepeket és egy hittel, egészséggel és boldogsággal teli új évet kívánok, kedves olvasó! Miclea Andrea Szidonia
Máthé Éva
Ábrám Zoltán
Nagy László
