Karácsonyi emlék Eugeniával, terroristákkal és vattadarabkákkal

A karácsony a szeretet és a béke ünnepe, a családi összetartozás köteléke. Jézus eljövetele a boldog karácsonyi együttlét örömét jelenti a családok számára. Gyermekként és szülőként egyaránt emlékezetes, szeretetteljes karácsonyokat éltem meg.

Mivel papi családban nevelkedtem, az ünnep elválaszthatatlan volt édesapám szolgálataitól. Szenteste rendszeresen templomba mentünk, a vallásórások részéről kis műsorra is sor került, és mindig nagy örömet jelentettek a kiosztott csomagok. Pedig mi is lehetett a szeretetcsomagban akkor, amikor tetőfokára hágott a nélkülözés az országban? Alma, dió, ceruza, kemény szaloncukor, Eugenia, esetleg más egyszerű ajándék. Istentisztelet után a parókián annál nagyobb örömmel álltuk körbe a karácsonyfát szüleimmel és nénémmel. Kisebb koromban, amikor számomra még „nem lepleződött le az Angyal”, szükség szerint előfordultak figyelemelterelő feladatok, tevékenységek. Mindig kaptunk a kornak megfelelő kis játékot, ruházati cikket. Mivel az este rövidnek bizonyult, hiszen a karácsonyfa körüli áldásnak, a közös éneklésnek, a megterített asztalnak is időt kellett szánni, másnap délelőtt pedig templomba mentünk mindnyájan, alig vártam már, hogy délben nyugodtan eljátszhassak az angyalfiával.

Nagy öröm számomra, hogy évtizedeken át gyermekeimmel ünnepelhettük a karácsonyt, fokozatosan gyarapodó felállásban. Mindig megadtam mindent, hogy szép karácsonyuk legyen. Ezúttal én díszítettem a karácsonyfát, amíg templomba mentek „csomagosztásra”, esetleg a nagyobbak besegítettek, ahogy teltek az évek. Ajándékra mindig kitellett, igények és lehetőségek szerint, de sohasem estünk túlzásba. Annál többet jelentett az adventi koszorú, majd a karácsonyfa körüli meghitt családi együttlét. Külön öröm volt számomra, hogy valamelyik „soros” gyermek elzongorázta a Csendes éjt. Aztán az évek teltek, a világ és benne a saját helyzetem megváltozott, egyik évben karácsonyi ajándékként hazudozásokat és végrehajtói felszólítást hozott a „nem angyal”, a nagycsalád földrajzilag is „darabjaira esett”, de karácsonykor igyekszik együtt lenni, aki tud és ahogyan tud. A régi karácsonyok nosztalgiájával. Idén pedig azzal az örömüzenettel, hogy az ortodox karácsony tájékán, január elején esedékes harmadik unokám, Klára megszületése. Idén ő a legnagyobb várakozás és ajándék.

A nevezetes karácsonyok közül mégiscsak kiemelkedik 1989 szabad karácsonya, az arcokon izzó mérhetetlen boldogsággal és reménnyel. Akkor éppen szolgálatot teljesítettünk a tömbházban, ahol laktunk, mivel terroristák veszélyével riogatták a lakosságot. Nem volt hát idő feldíszíteni a karácsonyfát, amit már a forradalmi események előtt megvettem. Csak vattadarabkákat aggattunk rá díszek helyett, és azt sem tudom már, hogy milyen ajándék került alá. Azazhogy mégiscsak tudom: a szabadság ígérete. Ki-ki döntse el, hogy a saját életében hogyan valósult meg, felemásra sikeredett-e, vagy sem…