Zongoraesttel és színházi előadással végződött az erdélyi szórványmagyarság legnagyobb fesztiválja, a Nagyszebenben szervezett Ars Hungarica huszadik kiadása.
Kettős jubileum és tíz nap színvonalas magyar kultúra – tömören akár így is össze lehetne foglalni az Ars Hungarica idei rendezvénysorozat lényegét, amellyel sikerült megmozgatni az ország egyik legjelentősebb városában élő kis magyar közösséget. A vasárnap este zárult fesztivál újabb mérföldkőhöz érkezett: november 7. és 16. között immár a huszadik alkalommal szervezte meg a szintén kerek két évtizeddel ezelőtt éltere hívott HÍD – Szebeni Magyarok Egyesülete.
Falak bontása, határok feszegetése
A rendkívül gazdag és színes kínálat több korosztályt és ízlésvilág képviselőit szólította meg. A Brukenthal Nemzeti Múzeum magyar grafikusművészeinek szervezett tárlatától az opera- és operettgáláig, a gyermekelőadásoktól a zongoraestekig, a Nemzetközi Magyar Fotószalontól a táncházig és színházi előadásig számos program várta a helybéli és környékbeli magyarokat, és nem csak. A színvonalas rendezvénysorozat évről évre egyre több más nemzetiségű érdeklődőt vonz. Nem csak a vegyes házasságban élőket, hanem a kulturális falakat már rég lebontott románokat is, akik rendszerint hálásan és elismerően nyilatkoznak a magyar rendezvényekről. A szervezők nem csak az etnikai határok, a földrajziak túllépésére is törekedtek. A református egyház segítségével a fesztivált kiterjesztették a közeli Vízaknára is, ahol VallásTérKép címmel nyílt kiállítás, illetve Romhányi András anyaországi népművelő a magyar stafírungról tartott előadást.
(Újra)ismerkedés a tárogatóval
Egyébként a bőség zavara némileg kihatott a közönségre. Nem mindenki tudta tartani az iramot a szervezőkkel, így voltak olyan rendezvények, amelyen a vártnál kevesebben jelentek meg. Szombaton este például a Bekecs Táncszínház, valamint Erdő Zoltán tárogatóművész és Lisztes Jenő cimbalomművész előadásán félig sem telt meg a Thalia díszterme. Pedig, amint az előadás „prózai” részében többször is elhangzott, a modern tárogató kimondottan magyar találmány, őse, a kuruc szabadságharcok idején, különösen Rákóczi alatt, a magyar szabadság jelképévé vált. Olyannyira, hogy a Habsburgok 1711 után be is tiltották, mert a magyar ellenállás jelképének tartották. A kommunista hatalom ugyanígy kiszorította a zenei életből.
A minőségi kultúrára fektetik a hangsúlyt
Mindent összevetve, a szervezők értékelése és a résztvevők visszajelzései szerint sikeresnek bizonyult az idei rendezvénysorozat. Kérdésünkre, hogy húsz évvel ezelőtt mertek-e álmodni arról, hogy 2025-ben is lesz Ars Hungarica, Serfőző Levente, a HÍD elnöke elmondta, hogy ha valaki ezzel állt volna elő, szembekacagta volna. A közösségi igényből alakuló egyesület néhány szebeni vagy a városba került család álma és érdeme, a fesztivál meg a kedvező konjunktúra szüleménye. „2006-ban elindítottunk egy háromnapos fesztivált, felkészülve a következő évi eseménysorozatra. Mint emlékezetes, 2007-ben Nagyszeben Európa Kulturális Fővárosa volt, amire az akkori polgármester, Klaus Iohannis nagyon odafigyelt. Arra az alkalomra is egy háromnapos rendezvénysorozatot próbáltunk összehozni. Amikor a városházán meglátták a pályázatunkat, felhívtak, és megkértek, hogy bővítsük ki. Nem kicsit, nagyon. Jó-jó, de mennyi pénz áll rendelkezésünkre? – tettem fel a kérdést. Ipari kereskedelemben dolgoztam, és nem féltem a nagy számoktól, de amikor meghallottam, hogy mennyit szántak erre, remegni kezdett a lábam. A városvezetésnek ugyanis fontos volt, hogy a magyar közösség is megmutassa magát és értékeit. Így már egy kétrészes fesztivált szervezhettünk, egyet március 15. körül, s egy másikat augusztus 20. környékén. Az egyik három-négynapos volt, a másik tíznapos. Nyilván ma már jóval szerényebb összegekből gazdálkodunk, de még így is örömmel és odaadással folytatjuk, pedig senki nem kötelez erre” – idézte fel portálunknak a mindmáig legnagyobb romániai szórványfesztivál múltját Serfőző. A főszervező szerint a siker kulcsa a kitartás és az, hogy mindmáig számos segédje, partnere, támogatója van. Arról is beszélt, hogy az Ars Hungarica egyik küldetése a minőségi kultúra felkarolása által az, hogy ne csak a hétköznapi igényeknek feleljen meg, hanem nevelő, ízlésformáló jellegű is legyen.












