Szecesszió és Zsolnay-kerámia Marosvásárhelyen

Szecessziós városnézésre hívta a marosvásárhelyieket a Maros megyei múzeum a szecesszió világnapja apropóján. Oniga Erika és Kálmán Attila történészek azokat a szecessziós épületeket mutatták be az érdeklődőknek, amelyeket Zsolnay kerámia díszít.

A szecesszió világnapja (angolul: Art Nouveau World Day) 2013 óta minden év június 10-én tartott építészeti, kulturális világnap. Ezen a napon a világ minden tájáról számos intézmény csatlakozik a századforduló egyedülálló művészeti irányzatát bemutató programsorozathoz. A magyar kezdeményezésű szecesszió világnapja a katalán Antoni Gaudi (†1926) és Lechner Ödön (†1914) építészek halálának évfordulójához kapcsolódik (mindketten június 10-én hunytak el).

A szecesszió és a Zsolnay kerámia

Marosvásárhelyen számos szecessziós épület található, közintézmények, valamint lakóházak. A Maros megyei múzeum szervezésében azokat az szecessziós házakat nézték végig szombat délelőtt az érdeklődők, amelyek díszítő elemei között Zsolnay kerámiák is találhatók. A városnéző sétán Oniga Erika magyarul, Kálmán Attila románul ismertette a 20. század eleji épületeket, azok történetét.

Marosvásárhelyen nyolc olyan szecessziós épület van, amelyek díszítésére Zsolnay kerámiát használtak – kezdte az ismertetést Oniga Erika művészettörténész, a szecesszió kutatója, az épületeket időrendi sorrendben mutatva be: a legelső a Városháza, amely 1906 és 1908 között épült, azt követi a Nyugdíjpalota, a Kereskedelmi- és Iparkamara, Jakab Rudolf lakóháza, a Szakszervezetek háza, a Kultúrpalota, az egykori városi fiúgimnázium (Alexandru Papiu Ilarian Nemzeti Kollégium) és végül az egykori Felső Kereskedelmi Iskola (Petru Maior Egyetem).

Zsolnay Vilmos és találmányai Marosvásárhelyen

A művészettörténész ismertette röviden a Zsolnay kerámia történetét, a jellemzőit. Zsolnay Vilmos (1828. április 19-én született) pécsi üzeme európai hírnévre tett szert, itt születtek a kerámiagyártás olyan korszakalkotó találmányai, mint a porcelánfajansz, a fagyot jól tűrő, épületdíszítésre használt pirogránit, vagy a gyár elismertségét megalapozó eozinmáz.

A Bernády György által építtetett Városházát díszítő Zsolnay kerámiák gazdagsága az épület belsejében és külsején is megtalálható – magyarzáta Oniga Erika, aki a már nem létező címerekről, márványtáblákról is beszélt. A Nyugdíjpalotát kívülről néztük meg, majd a Kereskedelmi- és Iparkamara következett, amely jelenleg egységesen kékre van feste, míg eredetileg a falak fehérek voltak, csak a Zsolnay kerámiadíszek és a faelemek kék színűek. Az egykori Közigazgatási iskola (ma Szakszervezetek háza) ablakkeretei, illetve a tetőszerkezeten díszelgő kerámiák származnak a Zsolnay kerámiagyárból. 64 folyóméter, úgynevezett kerámia szalagot rendeltek az építésekor – magyarázta a művészettörténész.

A Városházával szemben áll az egykori Jakab Rudolf háza, jellegzetes épület a tűrkizkék kerámiadíszítésével. Az építkezési engedélyt 1910-ben kapták meg, 1911-ben már építkeztek. A tulajdonos törvényszéki, majd kúriai bíró volt. A Papiu homlokzatát, az ablakokatdíszíti Zsolnay-kerámia.

A legnagyobb meglepetést az egykori felső kereskedelmi iskola (Petru Maior Egyetem) lépcsőháza okozta: dúsan díszített szecessziós korlátok, ólomberakásos ablakok, fali csempék, illetve egy zárva tartott bejárat a Zsolnay díszítéssel. Míg itt a márványtáblák hiányoznak, az intézmény másik, R épületében, amely nem annyira díszes, a falakon az eredei márványtáblákon olvasható az építtető és az építészek neve és az építés évszáma.

A bemutatott szecessziós épületeket Radó Sándor tervezte.

Radó Sándor marosvásárhelyi munkássága

Radó Sándor (1880. április 2. Mohács – 1960. május 2. Budapest) magyar építész, akinek munkássága főleg Marosvásárhelyhez köthető: a 20. század első évtizedeiben a város főépítészeként számos szecessziós épületet tervezett.

A nevéhez köthető főbb marosvásárhelyi létesítmények:

• Polgári Felsőtagozatos Fiúiskola és a Kereskedelmi Fiúiskola (1908-1912). Ma a Petru Maior Egyetem egy-egy szárnya
• Nyugdíjpalota, eredetileg nyugdíjpénztár és a nyugalmazott városi tisztviselők bérháza. (1909)
• Kereskedelmi és Iparkamara, Toroczkai Wigand Ede építésszel közösen tervezte (1909)
• Polgári Sportlövölde a Somostetőn (1909). Később itt működött a somostetői vendéglő, mára elhagyták
• Az Albina Bank helyi fiókjának épülete a Győzelem téren (1910)
• A Posta és Távírda épülete a Szentgyörgy (ma Forradalom) utcában (1911)
• A Vársétány kialakítása (1912)
• Radó-villa, bérház a Köteles Sámuel és a Mikszáth Kálmán (ma Művészet) utcák sarkán (1912). Marosvásárhelyi tartózkodása idején itt bérelt lakrészt Toroczkai Wigand Ede.
• Radó Sándor saját lakóháza a Mikszáth Kálmán utcában; az átépítések során mára elvesztette szecessziós jellegét
• Polgári Felsőtagozatos Leányiskola szemben a Polgári Fiúiskolával (1912–1913). Ma Papiu Főgimnázium
• Közigazgatási Iskola (1912–1913). Ma a Szakszervezetek háza.
• Bernády-ház, Bernády György egykori lakóháza a Szentgyörgy utcában (1912–1913)
• Az Apolló-palota átalakítása (1924)
• Szanatórium (1929). Ma a Szülészeti és Nőgyógyászati klinika a Köteles Sámuel utcában
• Az Erzsébet-ligeti teniszpavilon
• Ipari létesítmények: gázgyár, vízüzem, csatornaház, villanytelep épületei

Más településeken is tervezett építményeket, az ő nevéhez köthető például a szovátai Mária-kút terve (1910), mely az ott nyaraló Jászai Mari kezdeményezésére és támogatásával épült.