Antal ErikaLászló Zsuzsa, sepsiszentgyörgyi színművész újabb kötettel lépett az olvasók elé, ezúttal a Háromszék című napilapban közölt rövid írásait gyűjtötte egybe és adta ki a Tinta Könyvkiadónál. A könyvet Sepsiszentgyörgy után Marosvásárhelyen is bemutatták.
A Gemma kávézóban Sebestyén Mihály méltatta László Zsuzsa Tetőtér című könyvét. Így fogalmazott: ,,Azt gondoltam, ha egy színész könyvet ír, akkor föltétlenül színházról is szó esik. Ez már afféle szakmai ártalom, járulékos jövedék. Nos László Zsuzsa könyvében alig, vagy egyáltalán nincs szó a theatrum csodájáról avagy nyűgéről” – majd úgy folytatta, hogy ez a kötet egy gyűjtemény, egy szövegyűjtemény. De nem abban az értelemben, ahogyan ,,a tanári szigor megköveteli a tanulótól a kötelező szövegek ismeretét és ehhez segédkönyvet mellékel, hanem abban az értelmben, hogy személyi dolgainak, gondajainak, örömeinek mustrája”.
A könyvbemutatón elhangzott, hogy a Háromszékben ennél sokkal több írása jelent meg, azok közül válogatta ki a szerző a legjobbakat, számára a legkedvesebbeket. Ahogy a méltató mondta, azok számára, akik olvassák az újságot, ez egyfajta emlékeztető. ,,Alkalmat nyújt egy boldog felkiáltáshoz, felfedezéshez: ja, ezt már olvastam. Jaj de jó, hogy most már kötetben is megvan”.
Ami a műfaját illeti a kötetben megjelent szövegeknek, Sebestyén úgy fogalmazott, hogy azok leginkább a hírlapi tárcához állnak a legközelebb. ,,Szabályos és szabálytalan stílusos szövegek. A magyar irodalomban ez olyan klasszikus műnem, amit csak a legjobbak, mint Kosztolányi, Márai, Hunyadi Sándor műveltek tökéllyel. Bodor Pál lírai röplapoknak nevezte a magáét”.
László Zsuzsa témái köznapi dolgok, események, hangulatok, helyzetek, állapotok, emlékek. Szentgyörgy , bár nem egy világváros, élhető hely, sokszínű emberi közösséggel, helyszínekkel. A szerző a magánéletből lép át egy-egy írásával a közügyekbe. Lányaival kapcsolatban iskoláról, családról, karácsonyokról ír. Őrkői cigányokkal barátkozik, megemlíti, hogy volt egy cigányműsora.
A méltató szerint ezek női írások, érzelmesek, sejtetők, elhallgatásai váratlanok, továbbgondolásra alkalmat kínálók. Nem rejti véka alá kételyeit, kétségeit, nem habozik habozni. A közéleti bosszúságok jóval kisebb helyet foglalnak el, mint várnók. Szó sincs harcos írásokról, „na én aztán megmondom a magamaét” típusú szentenciákról. Csupán felvet egy gondolatot, nem is viszi végig, elejti, újab szövevénnyel tartja éberen az olvasót. Fontos számára a család, a színész apa és az anya, a konyha varázsa, a főzés művészete-gyötrelme, a nagyszülők, az örmények, szászok, Brassó, a gyermekkor meghatározó mozzanatai. Bár évtizedekig élt Marosvásárhelyen, ez ,,elhomályosul” az írásaiban.
Kovács Levente rendező, László Zsuzsa egykori tanára a színművészeti főiskoláról, úgy vélte, az írások tömörsége a színészi látásmódnak köszönhető. Bár nem ír színházról, mégis érződik a színpadi látásmód és gondolkodás – figyelmeztetett a rendező, aki közös élményekről is beszélt, színházi előadásokról, színészekről, közös munkáról.
A szerző az est végén dedikált.
Szabó Lajos Dániel
vasarhely.ma
