Mindig megérint Csíksomlyó – interjú Dolhai Attilával

Nehéz feldolgozni azt a csodálatos élményt, azt a fantasztikus életérzést, amelyet az István, a király előadói a csíksomlyói Nyeregbe összegyűlt több mint százezres tömegtől kaptak – vallotta meg a Vásárhely.ma-nak Dolhai Attila. Az ismert operett- és musicalénekes, akit szombaton este Koppány szerepében láthattunk, szinte a rock-opera 1983-as bemutatója óta arról álmodik, hogy egyszer ő is felléphet Szörényi Levente és Bródy János ikonikus művében.

– Hol volt és mit csinált Dohai Attila ezelőtt 22 évvel, amikor szint itt, a csíksomlyói Nyeregben először mutatták be a Novák Ferenc „Tata” által rendezett változatot?

– Ifjúságom és pályám legelején tartottam, akkor született Luca lányom, én meg akkor mutatkoztam be a Budapesti Operettszínházban a Mozart című musical főszerepében. Bontogattam a szárnyaimat, már túl voltam egy pár musical szerepen, de akkoriban még kevésbé adódott meg, hogy Erdélyben, Székelyföldön fellépjek. Viszont jól emlékszem a Tata által rendezett István, a királyra, és arra a hatalmas tömegre, amely a szereplőkkel együtt énekelte a dalokat, majd a két himnuszt.

– Gondolom épp emiatt akár terhet is jelenthet Varga Miklós és Vidikál Gyula után Somlyón valakinek István, illetve Koppány bőrébe bújni.

– Huszonkét év után újra előadni ezt a remekművet nem csak óriási megtiszteltetést, ugyanakkora felelősséget is jelent. Még akkor is, ha ez nem maga az előadás, hanem egy koncert. Tény, hogy fellépésünk előtt mintegy három órával izgatottan szemléltük, amint kezd elindulni a tömeg a Nyereg felé, és jönnek, mindegyre jönnek az emberek, idősek, fiatalok, gyermekek… Nagyon megható ennyi emberrel együtt énekelni és érezni.

– Mikor álmodtál először arról, hogy valamikor te felléphetsz az István, a királyban?

– Ez egy gyerekkori álom, ami nem sokkal a mű királydombi bemutatója után született. Szerintem minden egyes magyar embernek voltak vagy vannak ilyenszerű álmai, hogy ő is elénekelné egyik vagy másik dalt, függetlenül attól, hogy van hangja vagy nincs. Soha életemben nem kopogtam be senkihez szerepért. De amikor folyosói beszélgetésekből meghallottam, hogy színházunk 2018 őszén mű műsorra tűzné a rockoperát, azt mondtam magamban, olyan nincs, hogy mi előadjuk az István, a királyt, és én ne legyek benne! Teljesen mindegy, hogy kinek a szerepében, csak legyek benne. Félretettem az addigi elveimet, és még a nulladik kör előtt, bekopogtam, és megmondtam, hogy szeretnék a produkció részese lenni. Az már csak hab a tortán, hogy éppen az egyik főszerepet bízták rám.

– Számos helyszínen és nagyszínpadon fordultál meg. Mit jelent számodra Csíksomlyó?

– Valami egészen különlegest. Mindig megérint, elérzékenyít… Néhány hónappal ezelőtt a pünkösdi búcsún jártam itt a családommal, a koncertet megelőző napokban meg a Csaba-testvér miséjén vettem részt. Most meg én lehettem ott a Hármashalom oltár előtt, és énekelhettem egy ekkora és ilyen lelkes közönség előtt. Mindenütt szereik a Szörényi és Bródy rockoperáját, de az a fogadtatás, ami itt, a Székelyföldön van, talán sehol a Kárpát-medencében. Még mindig ott tartok, hogy magam sem tudom, hogyan dolgozzam fel ezt az élményt, ezt az életérzést amelyet a közönségtől kaptunk. Csodálatos élmény volt, köszönjük mindenkinek, aki eljött, és velünk volt!