Ha mások is megkeresnek tudni fogom, hogy jó irányba haladunk

Egy marosvásárhelyi iskola udvarán kert született – földből, közösségi összefogásból és elhatározásból. A Regeneráció Egyesület kezdeményezésére, a MOL Románia és a Polgár-Társ Alapítvány támogatásával közösségi kertet alakítottak ki a marosvásárhelyi Waldorf iskola kisdiákjai számára. Kali Istvánt, az egyesület elnökét kérdeztük arról, hogyan lett egy régi ötletből valóság, milyen szerepet játszik mindebben a közösség, és miért fontos, hogy már kisiskolás korban is találkozzanak a gyerekek a kertészkedés élményével.

Honnan jött az ötlet, hogy éppen egy közösségi kertet hozzatok létre az iskola udvarán?

A közösségi kertek gondolata 2012-ben fogott meg, amikor Rosta Gábor egy előadásán hallottam az amerikai példákról. Ahol kertek jelentek meg, ott csökkent a bűnözés, és a közösségek elkezdtek együttműködni. Akkor eldöntöttem: egyszer én is létrehozok egy ilyen kertet. Nem a bűnözés csökkentése miatt, hanem mert hiszem, hogy a közösségi kert egy összetartó közeg formálásának eszköze lehet.

Én még jól emlékszem azokra a kertekre, amelyeket a Segesvári út mentén, vagy a Maros túlpartján hoztak létre a Kövesdombon lakók, vagy a Tudor negyediek, vagy a Kárpátok Sétány lakói.

Az inspirációhoz hozzátartozik a saját marosvásárhelyi élményem is: Marosvásárhely lakósságának egy része nem tudta, de talán nem is akarta levetkőzni a vidéki mivoltát. Kertészkedtek, télen disznót öltek. Ahogy a generációk váltották egymást, úgy tűntek el ezek a szokások a városból, de a közösségi kertnek nem kell amerikai importnak lenni. Ez a tudás még a közösségünkben él.

2025-ben végül sikerrel pályáztunk és nyertünk a MOL Románia és a Polgár-Társ Alapítvány Zöldövezetek programjában. Az iskolát pedig azért választottuk, mert szerettük volna a projektünket biztonságba tudni, ugyanakkor az iskola vezetősége nyitott volt, és a közösség befogadó.

Mi inspirálta a Regeneráció Egyesületet ennek a pályázatnak a benyújtására? Volt személyes élmény, tapasztalat mögötte?

A Regeneráció Egyesületnek célja a közösségépítés és az oktatás. Több olyan programot szerveztünk a városban, amelyek a közösség fejlődését szolgálták. A kert pedig új terep, ahol ezek a célok összeérnek. Tapasztalatunk nem volt korábban a kertépítésben, de ezzel a projekttel mi is tanulunk, most szerezzük meg ezt a know how-t.

Mit jelent Ön számára a „regeneráció” fogalma, és hogyan jelenik ez meg ebben a projektben?

A névben a „generáció” a kulcs. A Regeneráció Egyesület célja, hogy a különböző generációkat beindítsuk/újraindítsuk. Irányt mutatva, értéket teremtve, megnyomva a RESTART gombot, ha úgy tetszik. A közös élményeken keresztül egy erősebb közösséget építünk. Segítjük a marosvásárhelyi magyar közösség fiataljait, hogy megtalálják az útjukat, és pallérozott elméjű személyekként olyan nemzedékké váljanak, amely határozott álláspontot tud formálni a város jövőjét illetően. Nem állítom, hogy ennek az útnak már a végén vagyunk, de innen a nevünk: Restart + Generáció = Regeneráció.

A kert ennek egyik eszköze: közösen építjük, gondozzuk, így egymáshoz is közelebb kerülünk.

Hogyan zajlott a projekt előkészítése, mennyire volt gördülékeny az együttműködés az iskolával, pedagógusokkal, szülőkkel?

Meglepően gördülékenyen ment. Nagy Ibolya, az iskola igazgatónője azonnal támogatta az ötletet. A kivitelezés során voltak kisebb súrlódások, de amikor minden modul koordinációjához megtaláltuk a megfelelő felelőst, a munka jól haladt. Hálás vagyok a csapatnak, pedagógusoknak és szülőknek egyaránt.

Kikkel dolgoztak együtt a kert kialakításánál?

Egy jól felépített csapat állt a projekt mögött. Dániel Lajos kertészmérnök volt a szakmai vezető, aki nagy tapasztalattal, lelkesedéssel és odaadással segített. De külön felelőse volt a pedagógusokkal-, és külön a szülőkkel való kapcsolattartásnak, és volt kommunikációs koordinátorunk is.

Mi alapján választották ki, milyen növények kerüljenek az ágyásokba?

Eredetileg sokféle növényt terveztünk, de az időjárás közbeszólt. Az esős tavasz és nyárelő nem volt partner abban, hogy úgy alakítsuk a kertet, ahogy eredetileg szerettük volna. A szakmai vezető segítségével végül olyan növényeket választottunk, amelyek még a nyári időszakban is sikerrel fejlődnek – paszuly, tök, uborka. A lényeg számunkra nem is az volt, hogy mi kerül a földbe, hanem hogy a gyerekek és szülők együtt dolgoztak. A kerti munkálatok még nem fejeződtek be, hátra van még a fűszerkert kialakítása.

Milyen változást tapasztalt a gyerekek viselkedésében, hozzáállásában az ültetés során vagy után?

A gyerekek érdeklődőek, lelkesek voltak. Élvezték, hogy kesztyűt húzhattak, szerszámot foghattak, és valódi munkát végezhettek. Ültettek, öntöztek. A pedagógusoknak fontos szerepük lesz abban, hogy ez az élmény elmélyüljön – de jó kezekben vannak.

Miért fontos, hogy a gyerekek már kisiskolás korban megtapasztalják a kertészkedés élményét?

Úgy gondolom, hogy a természet ismerete, szeretete nagyon fontos, hogy még gyerekkorban kialakuljon és elmélyüljön. Emellett, ők még tudatosan nem figyelnek erre, de a közös munka az ők kis közösségüket is építi.

A kertészkedésen keresztül megteremtettük a gyerekeknek a lehetőséget, hogy megérezzék a teremtés képességét – ez az élmény életre szólhat. A gyerekek élménye pedig ráhat a szülőkre is – így születik meg a valódi közösség.

Mi volt a legnagyobb kihívás a projekt során, és hogyan sikerült azt leküzdeni?

A csapatmunka. Együtt dolgozni, egy irányba tartani, ez mindig kihívás. De végül is, épül a kert, tehát sikerült. Emellett az infláció is nehezítette a dolgot: az árak megváltoztak, ezért úgy kellett legyőznünk bizonyos akadályokat, hogy a hátrányból előnyt kovácsoljunk. Az online vásárlások során voltak késések is a rendelésekben, de sikeresen áthidaltuk ezeket.

Volt valami olyan pillanat, ami különösen megérintette Önt személyesen a megvalósítás során?

Több is volt. Amikor láttam, hogy a szülők önként dolgoznak a kertért. Amikor a pedagógusok lelkesen hívtak fel, hogy mennyire örülnek a projektnek és elmondták a véleményüket a kert kialakításáról. És persze a gyerekek, ahogy boldogan ültettek – megindító pillanat volt és ezek a pillanatok emlékezetesek maradnak.

Hogyan folytatódik a kert kialakítása? Mik a következő lépések?

Még vannak elemek, amiket ki kell helyezni, hogy a kert elnyerje a végső formáját. Továbbá hátra van egy három modulos oktatási anyag elkészítése a gyerekeknek, amit workshopokkal egészítünk ki. A végén pedig begyűjtjük, amit elültettünk.

Gondolkodnak más iskolák, intézmények bevonásán is, esetleg a modell terjesztésén?

Igen. Ha lesz újabb pályázati lehetőség, vagy, ha sikerül más forrásokat is bevonni, akkor szívesen építünk más iskolákban is közösségi kertet. Ha igénylik, már meglesz a tudásunk, tapasztaltunk és szívesen együtt dolgozunk másokkal is. Már vannak ötleteink – például a marosvásárhelyi állatkerttel közösen.

Milyen szerepet szánnak a szülőknek és a közösségnek hosszabb távon?

Óriási. Nyáron nélkülük nem marad életben a kert – kell az öntözés, gondozás. Ha a szülők részt vesznek benne, a gyerekek is motiváltak maradnak. Ez a projekt csak közösen fenntartható.

Van olyan álma vagy víziója ezzel a projekttel kapcsolatban, amit még nem sikerült megvalósítani – de szeretné?

Azt szeretném, hogy ez a projekt ne csak egy kert legyen, hanem közösségformáló erővé váljon. Ha mások is megkeresnek minket, hogy építsünk együtt újabb kerteket, akkor tudni fogom, hogy jó irányba haladunk.

Mit üzenne más pedagógusoknak, közösségeknek, akik hasonló projektbe szeretnének belevágni?

Bátran kezdjenek bele, mert megéri. Ha kíváncsiak a tapasztalatainkra, szívesen megosztjuk, együtt is tudunk dolgozni. Keressenek bátran.