Miért jó, ha az embernek van macskája?

Már írtam a macskáról, a macskánkról, amely azóta is állandó része az életünknek, úgy is viselkedik, mint egy családtag, ha a konyhában főzök, akkor a székről figyel, vagy csak szunyókál, ha filmet nézünk, akkor közénk kuporodik és látszik, hogy mennyire jól érzi magát a biztonságos helyen. 

Van, aki szerint a macska szeszélyes, öntörvényű állat, amelyik csak akkor bújik az emberhez, amikor kedve tartja. Mások viszont azt vallják, hogy nincs is hűségesebb, bensőségesebb társ egy doromboló cicánál. Az igazság valahol a kettő között rejlik. Azt biztosan állítom, hogy ha egyszer beköltözik hozzánk egy macska, a mindennapjaink többé nem lesznek ugyanolyanok.

A nyugalom mestere

A macska legfőbb erénye, hogy megtanít lelassulni. Amikor összegömbölyödve szundikál a fotelben, vagy békésen dorombol mellettem a kanapén, óhatatlanul rám ragad a nyugalma. Egy hosszú, fárasztó nap után nincs is jobb, mint hallgatni a dorombolását, ami nemcsak kedves, hanem nyugtató hatású is.

A macska nem igényel annyi figyelmet, mint egy kutya: nem kell sétáltatni, nem bánja, ha dolgozni megyek, de amikor hazatérek, látom rajta, hogy örül nekem. Persze a saját stílusában érezteti, hogy fontos vagyok neki, kis nyafogó hangokat ad ki, mintha azt akarná kifejezni, hogy hiányoztam, nélkülem üres volt a lakás.

A tisztaság és a rend megszállottja

Nem tudom, más cicák milyenek, de a mi Jucink hihetetlenül tisztaságszerető. Nem csak azért, mert naponta hosszú perceket tölt a bundája ápolásával, de az alom is tiszta kell legyen, ha nem, jelzi, hogy ideje tiszta homokot tenni a fedeles macska-illemhelyre. Ha pedig valamit, egy cipőt, táskát, vagy a szemüvegemet nem a megszokott helyére teszem le, azonnal észreveszi és körüljárja, szaglássza, mintha jelezné, hogy ez már rendetlenség, ami őt zavarja.

Szóval a macska sosem „csak egy állat”. Van, amikor játékos, máskor lusta, vagy van, amikor inkább az érdekli, amit az ablakon túl lát és olyankor egy-egy kurrogással jelzi, hogy ne simogassam, ne próbáljam elterelni a figyelmét az ablak előtt fán röpködő madarakról. Egy macska mellett soha nincs unalmas pillanat. Talán a legfontosabb, hogy megtanít a finom rezdülések nyelvére. Nem harsány, nem követelőző – de aki figyel rá, az észreveszi minden kis jelzését. A gazda és a macska között kialakuló kapcsolat éppen ebben a csendes, szelíd bensőségességben rejlik.

Tehát, aki egyszer macskát fogad az otthonába, az nemcsak egy háziállatot kap, hanem egy érzékeny, különleges társat, aki sajátos módon színesíti mindennapjait. A dorombolás, a játékos pillanatok és a csendes együttlétek mind hozzájárulnak ahhoz, hogy az élet általa is teljesebb és gazdagabb legyen.