Meddig bírjuk az ünnepléseket?

December idusa tájékán – gondolom, nem csak márciusnak van idusa – általában előtérbe kerülnek az egyházi emberek, mert az utóbbi évtizedekben gazdagon foglalkozik a sokágú média a vallásos ünnepekkel. Ilyenkor felkérnek, meghívnak, elbeszélgetnek velünk az ünnepről, mivel vannak olyan részletei vagy akár összetevői, amelyekről általában a templomokban hallunk, s amelyek igazán a nagy vallásos ünnepek gyökerét, lényegét érintik, mert évszázadok alatt rárakott világi dekorációk nagyon változnak. Bizony, ilyen a karácsony is. Jött egész falut átölelő kántálás, megy el a kántálás; jött szaloncukros karácsonyfa, megy el a szaloncukor; sokáig volt piros alma és házi dió a zöld fenyőn, valahova eltűntek, mert apró csillogó díszeknek kell a hely. Nem is olyan régen volt már rongyból kötött karácsonyfa a főtéren vagy tűzifából barkácsolt, a Színház téren úgy meghonosodott a műfa, mint a Prut mellől ideköltözött kombináti alkalmazott. Hála Istennek, a virágóra helyén most igazi fenyő jelezte: ebben a közép-erdélyi, soktemplomos városban is karácsony van.

A fárasztó szilveszterezés után talán még néhányan emlékeznek a nemrég letűnt 2025-ös esztendő végére, amikor a karácsonyi ünnep ötnapos volt. (Ennél hosszabb a zsidók egyhetes vagy a muzulmánok negyvennapos ünnepi kitartása). Az angyal már szerdán, karácsony estéjén megérkezett, unokáink boldogok voltak és felszabadultan tudtak örvendezni. Nekik ez az ünnep. Másnap úrvacsoraosztás volt a Vártemplomban, s a résztvevő félezer református erős tartással vállalta: még mindig fontos nekünk Jézus születése. Erdélyi református hagyomány és gyakorlat szerint ez a télvégi sátoros ünnep háromnapos, ezért szombat délelőtt is úgy negyven-ötvenen együtt énekeltünk a templompadokban, mert földre szállt a menny királya. S alig halkult el a Csendes éj, szentséges éj, vasárnap újból hívó hanggal szólított meg a templom harangja, hiszen minden vasárnap piros betűs ünnep.

Aztán lassan év végéhez érkeztünk, amikor nekünk, erdélyi magyaroknak két éjfél is hirdeti, naptárt kell cserélni. Egyesek szerint ez így már fárasztó. Bevallom, december 31-én, ami most már az ötnapos karácsony után a harmadik munkanapra esett, én este kilenc órakor ágyba bújtam, nem emlékszem, mit álmodtam, de reggel hat órakor arra ébredtem, hogy újév van és friss vagyok.

Én így bírom az ünnepléseket.