Árus Csongor LászlóA feledékenység emberi gyarlóság. Sosem tudom megbocsátani magamnak, hogy tízéves koromban egyszer a téli vakációban elfelejtettem elmenni egy repülőgép-modellező szakkörre. Csak akkor jutott eszembe, amikor a többiek már hazafelé jöttek. Mentségemre szóljon, hogy se naptáram, se határidőnaplóm, de még tárcsás telefonom sem volt. Üzenetet a pad alatt kaptunk kis papírfecnin, de mondom ez a vakációban volt.
Ezen tanulva felírtam magamnak a fontos dolgokat. Halló! Holnap osztálykirándulás! Megyünk Borszékre! Nehogy elaludj, úrfi! Ez olyan jóra sikeredett, hogy azelőtt való este is alig tudtam elaludni, és éjjel óránként néztem a szovjet kis karórámat, hogy mennyi van még a felkelésig?
Aztán a találmányaimat is felírtam. Felírtam egyszer (éjjel képes voltam felkelni és átmenni a másik szobába ahol a táskám volt az írószerekkel) hogy kellene gyártani egy négykerék-hajtásos távirányítós autómodellt, amelynek mind a négy kerekét külön villanymotor hajtja. Szerintem a kínaiak akkor már a spájzban voltak, és lekoppintották, mert ugye szabadalmat nem kértem rá, errefel megcsinálták nagyban! Mindegy, legyen az övék a nagyobbik rakás, én úgyis a benzines, hátsókerekeseket szeretem!
Mindezek tudatában nem értem én azt a sok százmillió mesterembert, aki felvállal egy munkát, megígéri, hogy elkezdi mondjuk ganéhordáskor, vagy kukoricakapáláskor, s aztán utána hívogathatod, hogy né, már szüret van, van hogy fel sem veszi! Miért van az, hogy nekem külön titkárnő kellene ahhoz, hogy számontartsa, hogy naponta hány dolgot beszéltem meg, rendeltem meg, intéztem el, s amiből a másik fél hanyagsága, komolytalansága, túlterheltsége vagy nemtörődömsége miatt nem lett semmi?
Ötvös József
Máthé Éva
