Kárp 80 – Egy csirkefogó, aki belopta magát a közönség szívébe

Hangos nevetésekkel, meghatott pillanatokkal és sok-sok szeretettel telt meg csütörtök délután a marosvásárhelyi Kultúrpalota kisterme, ahol barátok, pályatársak és rajongók köszöntötték a 80 éves Kárp Györgyöt. A színművész életútját ezúttal egy könyv lapjain is végigkövethetjük – Szucher Ervin újságíró Kárp György – vidám hétköznapok és szomorú vasárnap között című interjúkötetének bemutatóján.

A rendezvényt a Juventus Kiadó és a Pro Novum Egyesület szervezte, főtámogatója a Maros Megyei Tanács volt. Az est házigazdái – a szerző mellett Nagy István színművész és Kovács Levente rendező – garantálták, hogy a közönség ne csak egy könyvbemutatóra, hanem egy valódi időutazásra érkezzen.

A „csirkefogó” útja a színház kirakatába

„Mindig csodálkoztam, hogyan lett egy ilyen csirkefogóból népszerű színész” – indította humorosan a beszélgetést Nagy István, mire a közönség hangos nevetéssel reagált. A jó hangulat adott volt, hiszen a színpadon három régi jóbarát ült, akik között a szó és az emlékek szinte versenyeztek egymással.

Kiderült, hogy Kárp György pályája valóban filmbe illő történet: diákként még sebésznek készült, ám Kovács Levente tanácsára beiratkozott a színiakadémiára – csak úgy, próbaképp. A „próba” olyan jól sikerült, hogy a felvételi listán elsőként szerepelt a neve. Innen már egyenes út vezetett a színpadra, és később a színházigazgatói székbe is.

Egy élet színházban

A könyv lapjain életre kelnek Kárp György legendás szerepei, pályatársainak visszaemlékezései, sőt, a baráti anekdoták is. Szucher Ervin több mint tíz éven át próbálta rávenni Kárpot, hogy „írják meg az életét”, és mire ez sikerült, az interjúk anyaga két kötetre is elegendő lett. „Azt hiszem, a 90. születésnapjára jöhet a folytatás” – jegyezte meg mosolyogva a szerző.

A színész pályájáról szólva elhangzott: Kárp György minden szerepéhez teljes odaadással állt hozzá – akár vígjáték, akár dráma volt. Tanítómestere, Lohinszky Loránd szigorúsága és szakmai alázata egész életében iránytűként szolgált számára. Második „mestereként” pedig Kovács Leventét emlegeti, akivel azóta is szoros barátságot ápolnak.

Színház a diktatúra árnyékában

A beszélgetés során nemcsak a fényes sikerekről esett szó, hanem azokról az időkről is, amikor a színház vezetése emberfeletti kihívás volt. Kárp a diktatúra utolsó éveiben és a rendszerváltás után is vállalta az intézmény irányítását. Volt, hogy napokon át bent aludtak a színházban – piros karszalaggal a karjukon – nehogy bármi kár érje az épületet.

„Kárp Gyuri akkor sem hagyta cserben a színházát, amikor más már feladta volna” – idézte fel Kovács Levente.

A nyugdíj sem hozott megállást számára: a Gruppen Hecc kabarétársulat megalapításával újabb fejezetet nyitott életében. A csapat – Nagy Istvánnal, Szélyes Ferenccel, Gáspárik Attilával és másokkal – az erdélyi humor hagyományait vitte tovább, hiánypótló módon. Előadásaikkal bejárták nemcsak az országot, hanem a diaszpóra magyar közösségeit is Ausztriától Svédországig.

A meghitt, mégis vidám esten az egykori barátok sorra osztották meg történeteiket: az is kiderült, hogy Kárp kiváló futballista volt, a „színészválogatott” tagja, aki néha ugyan kihagyta a tizenegyest, de mindig stílusosan. A közönség pedig együtt nevetett, amikor szóba került a „titkos baráti társaság”, ahol a legnagyobb hazugságért jár a legnagyobb taps.

Színház a színházban

A könyvbemutató nemcsak beszélgetés, hanem előadás is volt:
– Kárp György Seress Rezső „Én úgy szeretek részeg lenni” című dalával lépett színpadra,
– Győrffy András és Szőcs János zenével és színházi részletekkel idézték meg a múltat,
– a zárásban pedig a Gruppen Hecc legendás triója adott elő egy humoros operett-paródiát, majd Kárp György a „Szeressük egymást, gyerekek!” című dallal búcsúzott – és bizony, szem nem maradt szárazon.

Az est végén a közönség sorra dedikáltatta a könyvet a szerzővel és természetesen az ünnepelttel, aki még tortát is kapott meglepetésként.

Kárp György története nem csupán egy színész életútja – hanem annak bizonyítéka, hogy a tehetség, a humor és a szeretet képes áthidalni évtizedeket és rendszereket. Egy „csirkefogó” története, aki végül mindenkit meghódított – a színpadon és azon kívül is.

Fotók: RMDSZ Maros megyei szervezete