Tönkő-Lukács LeventeEgyesek még mindig azon morfondíroznak, hogy szükséges-e gyermekeink ünnepi tanévnyitóját istentisztelettel egybekötni?
Én inkább ezt kérdezném: miért zavar bennünket jobban tíz perc istentisztelet, mint napi öt-hat óra TikTok?
A gyerek reggeltől estig kapja az üzeneteket arról, hogyan nézzen ki, mit vegyen meg, kit kövessen, mitől legyen menő, sikeres vagy kívánatos. Algoritmusok tanulják meg, mire kattint, reklámok versenyeznek a figyelméért, influenszerek mondják meg, milyen életet érdemes élni. És ezt többnyire természetesnek vesszük.
De ha tanévnyitón egyszer elhangzik: „Ne félj, mert én veled vagyok” (Ézs 41,10), akkor rögtön felmerül, nem sérül-e a gyermek szabadsága. Pedig a Biblia egyik legősibb oktatási parancsa éppen ez: „tanítsd azokra fiaidat” (5Móz 6,7). Európa első iskoláinak jelentős része pedig egyházi közegben született. Nálunk is évszázadokon át együtt járt könyv, iskola, Biblia és templom.
Persze, hitet erőltetni nem lehet. Jézus sem kényszerített senkit arra, hogy kövesse.
De ne tegyünk úgy, mintha az volna a választás, hogy a gyerek kap-e világnézeti hatásokat vagy sem. A kérdés az, hogy kitől kapja őket.
És egy tizenévesnek én ezt mondanám:
Nem kell hinned csak azért, mert az iskola istentisztelettel kezdődik. Kérdezz. Kételkedj. Vitatkozz akár Istennel is. A Biblia tele van ilyen emberekkel. De mielőtt eldöntöd, hogy nincs rá szükséged, legalább hallgasd meg, mit mond. Mert furcsa világ az, amelyik fél attól, hogy egy gyerek tíz percig hall Istenről, de egyáltalán nem fél attól, hogy napi tíz órán át mindenki más beszél hozzá.
Bölöni Domokos
