Három nap Háromszéken – 2. rész

Augusztus egyik hétvégéjén háromnapos körútra indultunk Háromszéken, vagyis Kovászna megyében. Három nap alatt tizenkét települést érintettünk – minden állomásnál valami különleges élmény várt ránk. Kerestük a gyökereinket, és közben a távoli és közeli múlt is foglalkoztatott.

Háromszéki sorozatunk második részében Komandóról írunk, Kovászna megye legmagasabban fekvő településéről, az egykor virágzó ipari településről, amely ma leginkább egy időutazás-szerű élményt nyújt a látogatóinak. Az emberek, a falu lakói kedvesek, vendégszeretők, a szomorú élmény mellett gazdag pozitív tapasztalattal jöttünk haza.

Az út Kovásznáról mindössze 13 kilométer, ami zömében köves út és egyan sűrű fenyőerdő szegélyezi, amelyen nem, vagy alig lehet átlátni, már ezért is megérte odalátogatni.

Komandón él egykori osztálytársam és orosz órai padtársam, aki pékséget működtet és sütött is nekünk egy finom kenyeret, illetve frissen sült lángossal várt. Jót beszélgettünk, nem csak a ,,régi szép időket” emlgetettük, de a jelent is megbeszéltük. Arról, hogy mit hoz a jövő, nem sokat tudtunk, de a jelen állapotokból következtetve, nem tűnik valami derűsnek.

A pékségből a nemrég felújított iskolához mentünk, amelynek udvarán gyerektábor működik. A jurta-szerű építményben három ember beszélgetett, behívtak és meg is kínáltak azzal, amit ők fogyasztottak. Aztán egy ajándékboltba mentünk, ahol úgy szintén kedves fogadtatásban volt részünk. Onnan a helyi kis múzeumba irányítottak, vagyis szóltak a múzeum ötletgazdájának, működtetőjének, Szabó Mária nyugalmazott történelem tanárnőnek, hogy nyissa ki és mutassa be a Komandó múltját ismertető gyűjteményt.

A komandói múzeum önkéntes alapon működik, ha van érdeklődő, akkor kinyitják és bemutatják az ott látható korabeli fényképfelvételeket, használati eszközöket, háztartási és munkaeszközöket, lakberendezési tárgyakat. A tárgyak, – amelyeket a helyiek adományoztak a gyűjtemény számára, – sokkal több egyszerű tárgyaknál, valamennyinek története van, családok története, helyi közösségeké, azoké, akik megalapították Kommandót, illetve akik oda telepedtek, ott hoztak létre családot, ott látták élhetőnek a mindennapokat.