Három nap Háromszéken – 1. rész

Augusztus egyik hétvégéjén háromnapos körútra indultunk Háromszéken, vagyis Kovászna megyében. Három nap alatt tizenkét települést érintettünk – minden állomásnál valami különleges élmény várt ránk. Kerestük a gyökereinket, és közben a távoli és közeli múlt is foglalkoztatott.

Hogy miért érdemes elindulni és bejárni ezt a vidéket, több részben szeretném bemutatni, ihleted adni másoknak is ennek az útnak a megtételére. Bár voltak szomorú pillanatok is, amikor az volt az érzésünk, hogy visszarepültünk az időben legalább fél évszázadot, összességében sok jó élménnyel tértünk haza. Láttunk szépen felújított kúriákat, jól működő múzeumokat, szép, rendezett településeket.

Első megállónk Sepsiszentgyörgy volt, amely Marosvásárhelytől alig három órányi autóútra fekszik. Itt elsősorban a Székely Nemzeti Múzeumot szerettük volna újra látni, amely a felújítás óta különösen impozáns látványt nyújt.

Utunk innen Zágonba vezetett. Itt szinte lehetetlen úgy belépni a faluba, hogy ne jusson eszünkbe Mikes Kelemen neve. A száműzetés, a honvágy, a Törökországi levelek, Rákóczi emléke – mind-mind összefonódik Zágon nevével. Sokszor idézzük Mikes sorait: „Úgy szeretem már Rodostót, hogy el nem felejthetem Zágont.” A Mikes-kúria ma múzeumként működik, és megéri megállni itt: a falak szinte mesélnek arról, hogyan vált a kis falu a magyar irodalomtörténet egyik fénylő pontjává.

Következő állomásunk Csomakőrös volt, Kőrösi Csoma Sándor szülőfaluja. Itt megnéztük az emlékszobát és a rekonstruált szülőházat is. Ahogy ott álltunk, könnyű volt elképzelni, hogyan indult el innen a fiatal Csoma a világba, hogy felkutassa a magyarok őshazáját. Lenyűgöző érzés volt látni a kezdeti helyszínt, ahonnan egy egész életút elindult – és amelynek eredménye, hogy Csoma Sándort ma is a világ első tibetológusaként tisztelik.

A nap végén Kovásznán szálltunk meg egy előre lefoglalt panzióban. Este, amikor megpihentünk, arról beszélgettünk, mennyi kincs rejtőzik ebben a vidékben – történelmi emlékek, irodalmi örökség, és persze a gyönyörű táj.

Folytatás következik.