Hajrá, Papp Laci!

Léka Géza Puskás dekázik című írásában találtam, a Hitel folyóirat 2006/7. számában:
– Miután a magyar válogatott nem jutott ki az 1970-es világbajnokságra, összes figyelmemet a Hangya Lajos bácsi által belém vésett Aranycsapatra összpontosítottam. Kerestem, kutattam, kérdezősködtem, de nem volt benne sok köszönet, mert alig-alig bukkantam értékelhető nyomra, a felnőttek pedig nem vettek komolyan, jobbára a fülük botját se mozdították, ám, ha a berni döntőről érdeklődtem, legtöbbjük a helyiség azonnali elhagyására szólított föl. Lajos bácsi maradt hát a legfőbb forrás, aki a tisztánlátás végett még azt is megtette, hogy egy-két elhíresült akciót a legapróbb részletekig lerajzolt nekem, miközben sorolta a neveket, huzigálta a nyilakat erre is, arra is, de még amarra is. A hat góllal teletömött angol kaput külön lapon örökítette meg, majd besorszámozta a találatok helyét. Az elsőt, Hidegkútiét be is karikázta, és hogy soha el ne feledjem az általam meggondolatlanul csak pipának mondott fertály szakszerű elnevezését, nagy betűkkel fölé írta: VINKLI! Aztán háromszor aláhúzta, de olyan ádáz kárörömmel, hogy belecsikordult a grafit.
Többször felolvasta nekem Hoffer József Alberttől Zsákig című könyvéből a mindkettőnk számára legemlékezetesebb passzust, s minden alkalommal úgy, mintha először tenné.
– Papp László, háromszoros olimpiai bajnokunk, 1963 decemberében Madridban lépett szorítóba hivatásos mérkőzés keretében a spanyol Folledo ellen. A tét a középsúlyú Európa-bajnoki cím volt. A hatalmas csarnok zsúfolásig megtelt. Laci kissé szorongva nézett a mérkőzés elé. Nem az ellenfél izgatta, hanem a győzelemre áhítozó, heves vérmérsékletű, 15 ezer főnyi spanyol közönség várható hangorkánja. Zúgott is a harsány biztatás a spanyolok kedvence felé. Egyszer azonban váratlanul felharsant a lelátó egyik szögletében a harsány „Hajrá, Papp!” kiáltás is. És míg Folledo hívei olykor szünetet is tartottak, Papp szurkolói megállás nélkül a mérkőzés végéig lankadatlanul biztatták a magyar fiút. Laci önbizalmát láthatóan növelte a váratlan buzdítás. Fölénye egyre fokozódott. Végül biztos győzelemmel harcolta ki az „Európa-bajnok” büszke címet.
Az első gratuláló Puskás volt, aki a szorító közvetlen közelében szurkolta végig a mérkőzést.
– Nem értelek, Öcsi – jegyezte meg Papp. – Te amiatt panaszkodsz, hogy alig hallasz Spanyolországban magyar szót. És íme, ma este több száz magyar buzdított itt engem.
– Tévedsz, Görbe! (ez Papp kedvenc beceneve) – magyarázta Puskás. – Rajtunk kívül egyetlen magyar sincs itt. Kubala és én fogadtuk fel ezeket az embereket. Kasztíliai munkanélküliek. Megvettük nekik a jegyet és órabért fizettünk, hogy téged biztassanak.