Felemás megoldások

A Margaréta utcán haladván Marosvásárhely egyetlen strand jellegű szabadidőközpontja felé, megdöbbenten tapasztaltam, hogy az aszfaltburkolatot legyalulták, elkezdődtek a felújítási munkálatok. Amúgy örvendek, hogy járhatóbb lesz az út autós, biciklis és gyalogos számára egyaránt, de éppen most kellett elkezdeni? Mindez egybeesett a nyári napfordulóval, két napra a Víkendtelep ünnepélyes megnyitóját követően. Aminek a vezetőségváltás és a kedvezőtlen időjárási viszonyok dacára már régóta meg kellett volna történnie, hiszen a nyáreleji kánikulai napokon nem biztosítani napozási, fürdőzési lehetőséget a kikapcsolódásra vágyóknak – egyáltalán nem természetes. Aztán megtörtént a nyitás, és mindjárt beindultak a felújítási munkálatok. Még jó, hogy – a stratégiahiány dacára – legalább annyi összhang és jóérzés volt az útépítők részéről, hogy nem nyitórendezvénynek szánták a dózerolást.

Persze, felelős és szakavatott vezető nem ütemezte volna be a lehető legalkalmatlanabb és a városlakók ezreinek számos kellemetlenséget okozó időpontra az egészet. Dehát mindenféle kifogást lehet találni. És ami a legfontosabb: kommunizmusban, demokráciában éppen eleget hallottuk már az elkoptatott szlogent, miszerint Mindent az állampolgárért! Íme! (A jól elvégzett és felelősségteljes munka jegyében a sóvállalat, „sóhivatal” vezérigazgatója is agyonkereste magát és bankszámláját, mielőtt bekövetkezett volna a parajdi bányaszerencsétlenség, az államvasutak vezérigazgatójáról meg azt hallom, hogy havi tizenegyezer eurós fizetéséből éppen harmadik dubaji lakására takarékoskodik.)

Gondolom, bő héttel később a VIBE-ra igyekvők is örvendeni fognak a meglepetésnek! De legalább a víkendi letérő és a Sörpatika között már szépen felújított útszakasz vár rájuk. Sörpatika? A felirata szerint Sorpatika, és már a környéke sem a régi. Az aszfalt túloldalán zöld kerítéssel elkerítve egy jókora terület, ahova azért oldalról be lehet térni a kerítés átugrálása nélkül (a víkendtelepi medencék megközelítése szeptember-június között nem lehetséges). Sőt, kávét és üdítőt is mérnek. Nem ismerem a tulajdonviszonyokat, de azt tudom, hogy valamikor kellemes zöldterülete volt a vásárhelyi polgároknak. Dehát sok minden mára csak nosztalgia a Cementlapokkal és a Hétfákkal együtt!

Végül még azt sem hagyhatom szó nélkül, hogy városunk egyetlen szabadidőközpontja környékén újabb felemás megoldások várhatók – különösebb jövőbelátó stratégia nélkül. Az egyik a Maroson átívelő oda-vissza egyetlen sávos híd, ami nemcsak a tervezett híd lábánál levő garzonlakások árát viszi le (nekik nem jutott villa a Somin) és a lakók életét keserítik meg, hanem éppen Marosvásárhely egyetlen szabadidőközpontja környékét zsúfolja és megközelíthetőségét nehezíti meg. Szegénységi bizonyítvány, hogy évtizedek óta húzódik a vita, és nem sikerül jobb megoldást találni, egy becsületes és komoly két-kétsávos hidat, mondjuk a Marosszentgyörgyhöz tartozó, az új kórházat könnyebben megközelítő szabad területeken… Vagy máshol. (Szatmárnémetiben nemrég még egy hidat átadtak, arról szemmértéket lehet venni.) Meg az is szegénységi bizonyítvány, hogy arra nézve még nem hallottam megoldást, hogyan sikerül csökkenteni Marosvásárhely minden lakosának közös kincse, a Víkendtelep környékének várható zsúfoltságát. Még akkor is, ha sokan elpártoltak tőle, mert ennél igényesebb viszonyokra vágynak.

Ami mostanság történik, az a sakk nyelvén szólva: sáncolás, királyindiai védelem. A józan észt és a polgárok érdekét gyakran übereli a jog és egyesek érdeke. Már csak az hiányzik, hogy Marosvásárhely legmagasabb tömbháza is ide épüljön, a Mobex területére, az előzetes tervek szerint. Akkor lesz aztán nemulass! De egyelőre csak erre a szezonra kívánok kellemes strandolást a Víkendre vágyóknak és igyekvőknek, no meg azoknak is, akik ma már kevésbé látogatják!