Fábián Ferenc: Segítenek a partnerek

Az alább következő adomákat az Új Élet folyóirat 1969-es szilveszteri számában találtam.

Szalontán játszottuk a Monserratot. A második felvonásban, mikor mint Iiquierdo mindenkit kinyírok, egy hatalmas bőrszivarral jelenek meg a színen. Mikor már pattanásig feszül a jelenet, szegény Sebesi Péter beköpi: „Lövöm a csikket“. Pontosan a halála előtt. Én pedig szemben állok a közönséggel. Mondanom sem kell, óriási erőfeszítésembe került, hogy a nevető kollégák és a nevetéstől guruló közönség közepette én is el ne nevessem magam.

*

A Vihar a havason-ban játszottam első nagy szerepemet, a Jakabos Balázst. Sarlay Imre volt Csák Timon. Nagy szenvedéllyel rontok be a színpadra, hogy megakadályozzam a gát felépítését. S bent Sarlay ezzel a váratlan szöveggel fogad: „Tedd be az ajtót“.

Mit tehettem, visszamegyek, becsukom az ajtót, s mire visszafordulok, Sarlay sehol. Kintről röhög szorultságomon, a színfalak mögül. A cigarettára gyújtás mentett meg ebből a kínos helyzetből, mint sokszor az életben is.