Értettségi találkozó – 40

Noé 40 nap és 40 éjjel várt, hogy elálljon az özönvíz. Talán néhányunk számára még nem járt le az özönvíz és tatarozzuk a nagy bárkát s közben várakozunk … kérdés meddig is van még időnk várakozni?

Mózest 40 évig nevelték a Fáraó udvarában – ekkor az érett férfinak menekülnie kellett az udvarból. Minket is neveltek iskolákban, osztálytermekben, udvarokon, több éven keresztül, és van eset, hogy még mindig tart ez az idő néhányunk számára, és van olyan is, hogy már szeretnénk átadni a felhalmozott tudást és tapasztalatot, mert úgy gondoljuk tartozunk azoknak is, akiktől kaptuk és azoknak is, akiknek szükségük lehet erre. Kérdés, meddig van még időnk halmozni a tudást, a tapasztalatot és törleszteni adósságainkat azzal, hogy tovább adjuk azt, amit kaptunk?

Mózes 40 évig pásztorkodott készülve arra, hogy kivezesse a népet a szolgaság házából az Ígéret földjére. A mi pásztorkodásunk ideje hány évre szabott?

Ő az égő csipkebokortól elindult, hogy beszéljen a Fáraóval, hogy engedje ki népét. Mi honnan indultunk el, milyen Fáraóval kellett találkozzunk, milyen Vörös Tengeren kellett száraz lábbal átkelünk? Ő, Mózes, 40 évet vezette a népét a pusztai vándorlásban, mindeközben 40 napig és 40 éjjel beszélt a Sinai hegyen Istennel. Hány éve vándorlunk, mennyi időt töltünk a mi „Sinai” hegyünknél, mennyi időnk van még?

A 40-es számmal több más helyen is találkozunk a Szentírásban. Álljon itt egy néhány példa: a büntető ostorcsapások megszabott száma 40. Jézus 40 napig böjtölt, mielőtt elkezdte volna munkásságát. Feltámadása után 40 napra rá felment a mennybe.

A 40-es számmal több helyen találkozik az ember is élete folyamán. Álljon itt néhány példa: talán emlékszünk, amikor szüleink, tanáraink, kortársaink betöltötték a 40. életévüket, a mi 40 éves születésnapunkra talán még jobban. A 40 éves születésnapunk előtt éppen 40 évvel volt 1967 vagy 1968 években, azoknak, akiknek most az idén, 2026-ban, éppen 40 éves érettségi találkozónk lesz. Ezekből könnyű már látni a többi számokat is, egy-két év múlva 60 évesek leszünk. Tehát már lejárt az első negyven esztendőnk és azoknak, akik megérjük, lesz második negyven évünk is. Harmadik negyven már nem valószínű. Tessék kérem elgondolkodni tehát: miért is vagyunk mi az idén 40 éves értettségi találkozóra készülők olyan sokan és hova szóródtunk szét? 1986-ban érettségiztünk. Akkor azt gondoltuk, hogy csak a 20 éveseké a világ. Milyen cudar egy kor volt! Akkor kérem nem lehetett a Bibliából csak úgy példázódni, sem évszámokkal, sem mással! Szombaton is jártunk iskolába kérem, mint a szüleink dolgozni. Erdélyben magyarul sokáig nem lehetett lélegezni sem, amit e korosztály fiai igazán akkor értettünk meg, amikor elvittek katonának, vagy munkaszolgálatra katonának. Akkor csak álmunkban sóhajtozhatunk anyanyelvünkön. Aztán jött az 1989-es év.  Ekkor, mi a „dekrét-gyerekek”, 22-23 évesek voltunk. Észre sem vettük, hogy ezután mindegyre átmeneti korban éltünk, végig meg kellett értetünk, hogy most nehéz, de ha kitartunk akkor meglesz a gyümölcse a nehéz munkánknak. Mire az egyik átmeneti kor úgy tűnt, hogy lejárt, kezdődött a másik. Az 1990-es évek után a 2000-es évek, aztán ha megmozdulunk, hej, összeroppant akkor körülöttünk a világ. 1996-ban 29-30, míg 2006-ban 39-40 évesek voltunk. 2016-ban már 50 évesek lettünk és most 2026-ban tudjuk hány esztendősek vagyunk. A sok átmeneti kor ellenére, még talán tudunk számolni, bár lassan mindent megkérdőjeleznek velünk kapcsolatban. Most aztán ismét az átmeneti kor legelején, vagy a kellős közepén találjuk magunkat. Amikor óvodába és iskolába jártunk, nem volt elég tanterem számunkra, amikor munkába kellett állni, akkor is gondot okoztunk, most lassan azzal okozunk majd gondot, hogy lassan megérjük a nyugdíj-korhatárt és hát ezzel is egy nagy gondot okozunk majd a társadalmunknak – miféle pimaszság, megérni a nyugdíjat, hát mit képzelünk mi, nem gondoljuk, hogy annyi gazdasági válság, fizetéslevonás és sok megpróbáltatás után nem szép dolog még a nyugdíjra is gondolni?!

Szóval nem mi vagyunk a társadalom csőd-korosztálya, de lássuk be: kijutott elég sok minden, Ceauşescutól kezdve, sok államelnök, miniszterelnök után, és román–magyar labdarúgó meg egyéb mérkőzések közben, a virtuális virtusoktól és virslipartikon keresztül oly sok mindent megértünk már. Közülünk egy páran azt is megértük, ha papi szolgálatunk idejében templom épült, arra ébredtünk, hogy már nem kellünk annak a közösségnek, amelyet teljes szívvel és lélekkel szolgáltunk. Nem egyszer munkahelyet kellett változtatunk, az állandó kihívásnak eleget kellett tennünk akkor is, ha nem tudtuk ezt hogyan lehetséges úgy, hogy közben ne vesztődjön el a saját életidőnk, és azok a baráti kapcsolatok, amelyeket a nagy szolgálat oltárán áldoztunk fel. Közülünk többen elhagytuk az otthonunkat, és nem jöttünk haza, mert a haza már más országban lett otthonná. Közülünk sokan elhagyták a földi életet, mert nem tudták hol a határ a munka és a pihenés között, vagy túl nagy volt az életszomjuk és mohón fogyasztották az időt. És mi döbbent szemmel néztük, szemléltük a történéseket, mert sok esetben csak ez adatott meg számunkra. A mi korosztályunk kétszer is megérte, azt, hogy hazátlannak nevezzék, egyszer ez a „bozgort” jelentette, majd nagyjából ugyanezt, csak anyanyelvünkön. Csak azért, mert állítólagos veszélyt jelentettünk puszta lényünkkel azok számára, akik nem tartottak magyarul lélegzőknek számon bennünket. Majd ki tudja most az égő csipkebokorból mi szólal majd meg számunkra, ha egyáltalán van bátorságunk kimennünk pásztorkodni ismét.

Az idén tehát ballag ismét a véndiák. Erdőszentgyörgyön, mi 40 éves véndiákok július 3-án találkozunk. Délben gyülekezünk a középiskola épülete előtt 4 órakor (azok, kik már feltétezhetően többen elhagytuk már az életközép-válságaink szépséges gyötrelmeit). A temetőben tanáraink sírjára koszorúkat helyezünk, majd délután 5 órakor beülünk az osztályfőnöki órára. Ezt követően a helyi Vigadó Étteremben folytatjuk a közös együttlétet. Mindazoknak, akiknek van Facebook elérhetőségük a következő címen várjuk a bejelentkezést, ha még nem tettétek volna meg:   https://www.facebook.com/groups/410362355808099?locale=hu_HU , vagy emailen az unitariuspap@gmail.com címen lehet üzenni.

Amennyiben az idén 40 éves érettségi találkozójukat máshol is megtartjátok, javaslom, hogy legyen egy olyan online társalgócsoport a https://www.facebook.com/groups/1715242542795625/ címen például, ahova bejelentkeznek mindazok, akik úgy gondolják, hogy számukra valamiért fontos lehet, a kortársakkal való kapcsolattartás. Egyelőre az online térben és a cél a személyes találkozás és egymás támogatása. Írjátok le az iskola-, a település, meg a magatok nevét. Meg azt, hogy mit vártok egy ilyen csoporttól és mivel tudnátok ti hozzájárulni.

Üdvözlettel,

Sándor Szilárd,
véndiák